Szerzői előszó:
A karácsonyi - újévi ünnepkör a magamfajta közép-európai léleknek afféle összegző és értékelő pont. Akkor is, ha tudom, hogy számos kultúra van, és többféle időszámítás, és év záró/kezdő pont.

Így mikroszkóp alá tettem néhány saját termésű könnycseppet [mint Kálmán Jenő író, humorista az 1939-ben írott könyvében] az elmúlt napokból, hetekből, hónapokból és évekből. A könnycsepp kicsi, ezért akárhogy is nagyítjuk, nem várhatjuk el tőle, hogy nagy regény legyen belőle.
Az író, immár 84 éve, válogatott humoreszkeket szerkesztett könyvbe, és még abban az évben kitört a II. Világháború. Én, az egyszerű olvasó, inkább a groteszk műfaját választom, mert szerintem, a mai világhoz jobban illik. A III. Vh. vajon kitör-e idén?

Ám hosszú elő szöveg helyett, lássuk a könnycseppeket:

 

Hogy is nevezzelek?

Mielőtt belekezdenék, ki kell találnom egy nevet. Tényleg. Mert érzékeny itt ma mindenki, és hamar megbántódik. Szóval amiről beszélünk az a Magnum Opus Részvénytársaság [ez Kurt Vonnegut a Titán Szirénjei c. könyvében van], tehát legyen röviden: MORt. 

=/=

Mit akarnak az emberek?

Ezen a kérdésen már számos bölcs elvérzett, de én ismerek egyet aki nem. Ő a MORt feje.
A beszélgetésünk 2018-ban volt, akkor is Ő volt a fej. Ami még fontos, Ő is ott volt a MORt születésénél, akárcsak én, és persze többen is még, akik azóta is részvényesek vagyunk. 2017-ben lett a MORt feje.

Mondja a MORt feje:
- Adni kell az embereknek!

Mondom én:
- természetesen, de úgy ahogy mindig is így volt. A kérésre "-mit kapok én?" fix válsz van:
Sok-sok szép feladat közül választhatsz, ami a képzettségednek és képességeidnek megfelel.
A másik gyakori kérdésre "-mennyi pénzünk van?" pedig az:
Amennyit megtermelünk. Ez a termelés pedig a TE aktív munkádon is múlik!
 

(A MORt igazában nem profit orientált részvénytársaság, hanem egész más. A részvényesek itt nem részvény-kupont vágnak, és számolják mennyi a nyereség.
Itt a részvényesek termelik az értéket. A saját termelésen és befektetéseken kívül: adományok, támogatások, önkéntes munka, stb. is a termelés részét képezi.)

Természetesen ebbe bőven belefér, hogy a feladat végzője díjazásárt dolgozzon, ennek formája a közösen legjobbnak tartott szerződés, -munka, -megbízási, -vállalkozói, stb. szerint. Lényeg, hogy a MORt közössége és vállat feladatai érdekében történjen.

Mondá erre a MORt feje:
- ezt csak te gondolod így.

Ekkoriban a MORt igazgató tanács (a fejjel együtt öt fő) egyik tagja voltam. Meglepődtök ha azt mondom, hogy a következő tanács-választás után már nem? Mondjuk, értettem, volt más hasonló is a "rovásomon".

=/=

A MORt egy Unikum?

Igen. Tényleg. Na, nem úgy mint a Zwack család gyógyfüves likőrje.

Két ok miatt is. Az egyik, amiről már beszéltünk: itt a részvényesek nem az anyagi hasznot lesik, hanem az értéket termelik, ami nagyon sokféle lehet. Már a "butábbja".
Mert az "okosabbja" tudja, hogy  Ő itt ám a RézFarkúBagoly!
A farkú helyett másik "f" betűvel kezdődő szó kéne, de hátha gyerekek is olvassák, és ráérnek még trágárkodást tanulni, akkor is ha nem öncélú, hanem hatásfokozás.

A MORt vagyona az Ő meglátásukban pecsenyés tál, amiből az vesz aki a közelbe tud jutni. A részvényesek számára pecsenye helyett jó a dezinformáció is. Kapnak bőven.
Mondtam egyszer egyiküknek: - ha olyan hatékonyak lennétek kifelé mit befelé, már mi üzemeltetnénk az ország összes kisvasútját, amin egyre több saját fejlesztésünk futna, szellemileg és fizikailag is!
Sejthetitek milyen csúnyán nézett.
A "RézFarkúak" Saját maguk szerint okosban nyomják, borzasztóan okosban. Közben meg a Holdról is látszik, mire is fut ki a dolog.
 

Egy példa:
2023. január 9-én érkezik vissza a MORt által üzemeltetett vasúti pályára a KOBLAV gőzös. Ezt én tudom. Ha én tudom, tudja az egész ország.
Kik nem tudhatják? Igen, a a MORt részvényesei.
Van a MORt-nak egy belső információs felülete: FöldFeletti Faút a neve. Írjam fel ide amit mindenki tudhat? Ha felírom: lesz sértődés, hogy ehhez itt az FFFú-on senkinek semmi köze sincs, velem együtt! Vegyem végre tudomásul, hogy ez csak pár ember ügye.
Jó. Legyen így.
De akkor vajh, miért a MORt nevével és pénzével zajlik az ügylet? És miért nem ezen pár ember nevével és pénzével?

=/=

Az már olyan egyszerű lesz?

A 2017-ben érkezett a MORt őrzésébe, a KOBLAV gőzmozdony, "aki" Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum tulajdona.
Az örömteli eseményt hosszú munka előzte meg, sok-sok részvényes (beleérve az igazgató-tanács és más testületek tagjait is) és külső segítő dolgozott érte.
De érdekes lehet felidézni egy korábbi eseményt, mert fontos a továbbiak megértéséhez.

A MORt nyilvánosság elé lépése, még a XX. század kilencvenes éveiben történt. Ekkoriban a MAVOE és az MMKM kapcsolata pezsgett, a néhai Petőfi Csarnok egy részében volt a Repülési Kiállítás, ennek területén rendezték meg minden ősszel a Nemzetközi Vasútmodell Kiállítást, bizony, több száz négyzetméteren. Itt jelentünk meg a MORt vitrinnel. Nem volt nehéz bekerülni, mert ekkoriban a MAVOE intézőbizottság tagja voltam, az akkori - és sajnos 2014. februárjában elhunyt - MMKM vasúti múzeológussal együtt.

Amint a MORt elindította az általa kezelt vasútvonalon az üzemet, már szemeztünk a KOBLAVval. Korábban is e hegyen járt, de egy azóta már átépített vasútvonalon, viszont a nyomtávja a mi pályánkra determinálta!
Szóval, a személyes kapcsolat miatt könnyű feladatra tervezve, felvetettem neki, hogy szívesen helyt adnánk a mozdonynak, számítva a segítségedre a kihelyezésben! Mikor mehetünk a főigazgató asszonyhoz? Mondta, akár ma is, (éppen kiállítást rendeztünk, egy macskaugrásra a főépülettől) de Ő a kihelyezést nem támogatja, sőt kifejezetten ellenzi.
Látta rajtam, hogy akkorát nézek, mint ha marslakót látnék, illetve még nagyobbat.

Tudod Zoli, szerintem kicsit sem tévedek, ha azt mondom, hogy neked és az egész csapatnak a KOBLAV egy gőzmozdony, amit amint tehetitek, gőzben szeretnétek látni.
Nem mondhattam, hogy téved.
És itt van közöttünk a probléma. A KOBLAV mióta a Múzeumhoz tartozik, nem gőzüzemű vontatójármű, hanem műtárgy. Azért van nálunk, hogy megőrizzük, s nem hogy vonatot továbbítson.
Ha ma, vagy bizonyos idő múlva használatba veszitek, számos alkatrészt javítani és cserélni kell, és az idő múlásával még többet. Hiszen 1902-ben épült, és több mint három évtizedet töltött a szabad ég alatt. Előbb a kopó-mozgó alatrészek, aztán az egyébb teherviselő és nyomástartó elemek ki fognak cserélődni, mert a biztonságos üzemhez muszáj lesz. És pár év, vagy évtized alatt a XX. elején gyártott mozdony átalakul egy XX. század végi és majd XXI. század eleji mozdonnyá. Még ha pontosan meg is fog egyezni az "eredeti" állapottal, szóval az átadásival, új anyagok, új szerelési technológiák fogják alkotni. Tehát átalakul önnmaga replikájává. Ez pedig nem lehet célunk.
Nem voltam feldobva, de minél tovább merengtem, annál inkább beláttam, hogy igaza van. Ha egyszer annyi pénzünk lesz, nem a KOBLAVot kell üzembehelyezni, hanem épitetni kell egy replikát, egy olyat ami külsőre KOBLAV, de belülről modern és könnyebben üzemeltethető.

S térünk vissza a jelenbe, illetve a közelebbi múltba. Egyik részvényes társunk, a kétezer-tizes évek második felében felvette a KOBLAV fonalat, nem tőlem átvéve, hanem saját kezdeményezésből. Időközben nagy kaland elé érkezett a Múzeum, az alapítástól otthonául szolgáló területről nem csak az intézmény, de még épülete is eltűnt.

S kollégánk immár sikerrel járt, megjött a KOBLAV, azzal a szerződéssel, hogy zárt helyen kiállításra. Ha itt megáll a történet, pár év szponzorkeresése után, akár indulhatott is volna a replika készítése. Mekkora fotó lett volna a kettő együtt!
De máshová futott ki a sztori. A MORt egyik tanácsadója, aki részvényes is, azt mondta az igazgató tanácsnak, hogy Ő 1,5 millió forintból a KOBLAVot gőzbe helyezi, s a Múzeumnak se lesz kifogása.
A Múzeum ekkoriban egy komoly megpróbáltatáson esett át, ami még ma is tart, nyilván kissebb gondja is nagyobb volt, az idegen eredetű és végső soron tulajdonképpen véletlenül a magyar közlekedéstörténetbe pottyant kis mozdony ügyénél. A MORt-nak, még lehetett volna, de a MORt feje hamar elköteleződött az ügy mellett.
Rólam tudható, hogy nem vagyok gőzös-szaki, és soha nem is állítottam ezt magamról. De az nekem is világos volt, hogy a jelzett válalás a jelzett összegből kivihetetlen. E véleményemet nem is rejtettem véka alá, és azt sem, hogy ha igaz is volna, sem érdemes belevágni. Nem vagyunk felkészülve semmilyen módon (eszköz, humán erő, pénzügyi erő) egy gőzmozdony felújítására és üzemeltetésére. Nem hogy két, de egy mozdonyvezetőt is nehéz néha összeszedni. S itt van még a műtárgyi érték, amit elveszítünk az alkatrészcserékkel. Örüljünk, hogy itt van, és keressünk pénzt a replika készítésre.
Na, erre kaptam pár vödör szart a nyakamba, voltam Koblav-ellenes, irigy meg hülye, meg minden is együtt. A projekt nagy lendülettel indult, mozdony szétkap persze a másfél milla már vagy háromszor-négyszer is annyi lett ... aztán megkérdeztem az egyik fő projekt munkatársat, aki nem részvényes, hanem külső szakértő (és tényleg az, gép-restaurátor, szóval csinált már ezt-azt) hogy szép-szép, de hogyan lesz összerakva?
"-Az már olyan egyszerű lesz!"
Gondolom magamba: rendes dolog engem Koblav-ellenségezni, de ezt most akkor hogyan nevezzem? Mert, ha valaki, Ő tudja, hogy mit mondott. Egy száz éves gép szakszerű, működőképesre összeépítése, minden csak nem egyszerű. Kivéve ha ... nincs is ilyen probléma.
No, de hála egy nagy országos programnak, amiből milliárdos nagyságrendű fejlesztési erőforráshoz lehetett jutni, a KOBLAV újra összeállt. S mint "A MORt egy Unikum?" könnycsepp mutatta: pár nap múlva érkezik.

Megjött. Kicsit később, de megjött. Azóta is remek költséghely, no és az "adni kell az embereknek" okosság keretében ... hát persze, hogy a közgyűlésen ingyen gőzős, ingyen ebéd, ingyen, ingyen, ajándék képeslap. Gondolom kitaláltátok: a "MORt. véleményformálók" mindent vittek.

Nem gőzös, de jót röhögtem a legutolsó virtuális cégtanácson. Ahol az egyik csúcs-vezető "véleményformáló" kifakadt, hogy Ő már semmit nem vállal és mennyi munka van itt!
Jogosan fakadt ki?
Jogosan. Ő a készre jött. Nem foglalkozott azzal, hogy a "kész" hogyan lett. Ha agyalt is rajta, talán azt gondolta, hogy a vállalat, a szakszervezet, a tanács, a párt, (mivel ez a kisvasút-dolog tetszik), locsolgatja ide a pénzt meg mindent. Azt csak osztani kell. Na, akkor ÉN is akkor ÉN is! Szütyi te vagy itt a hülye irigy ellendrukker, nem érted hogy mennek itt a dolgok?! Ne akadályozzad már ami nekem jár!
Igaza volt?
Igen is meg nem is. Irigy sose voltam. Ellendrukker se voltam. Hülye? Fene tudja; sose voltam normális az fix, azt bevállalom. A jár-ról más értékrendünk van. Az övé alapján Neki van igaza, enyém alapján nekem.

Miért is volt fontos a KOBLAV üzembe-helyezése? Csak a szokásos. Jó költséghely a "jár" lepapírozására, mert azt sejthetitek, hogy már pusztán a szétszerelés is többe került mint 1,5 millió. 

=/=

Küzdünk minden bokorért?

Ha már az országos program, ami a KOBLAVot végül is újra egyberakta:
Ebből újult meg a MORt által üzemeltetett vasút pályahálózatának a tényleges forgalmat bonyolító vonalrésze.
Nem a MORt volt ennek a lebonyolítója, azaz a támogatás befogadója és a közbeszerzés kiírója, és a győztesek kiválasztója, de - hogy úgy mondjam - kihagyhatatlan szakmai partner volt. Tehát a MORt teljes jogú képviselője folyamatosan részt vett a korporációkon - így nevezték a tényezők közötti egyeztetéseket.
Az első kettőre "elvitt magával". Jó, nem. Saját forrásból jutottam el, de tudtam, hogy mikor és hová van jelenésem. A második után nem kellett mennem, és az írásos összefoglalót sem kaphattam meg. Mondjuk, ok. hiszen ebben az időben egyszerű részvényes voltam, nem volt semmi tisztségem.
Pár hónap múlva egy telcsibeszélgetésen kérdeztem a MORt fentebb jelzett illetékesét, hogy - Hol tartanak a dolgok? Válasz: - Küzdünk minden bokorért!
- ???
Úgy meglepődtem, hogy vissza se kérdeztem, hogy jól értettem-e? Később megbeszéltem magammal, hogy biztos félreértettem. Bokrokért küzdeni, azon a hegyen, ahol hazánk legnagyobb egybefüggő erdőtömbje van, és ahol az élőfakészlet folyamatosan növekszik. Megjegyzem: ez amúgy országosan is igaz, de itt aztán nagyon.
Ha küzdünk, egy biztonságos és fenntartható vasúti pályáért kell küzdenünk. Stabil alépítményért, jó vízelvezetésért, precíz felépítményért, beleértve a 760 mm-es vasúti űrszelvény kialakítását. Fontos ez, hogy ha valaki kihajol egy jó fotó vagy videó elkészítésére ne azonnal csapja pofán természetes, vagy mesterséges tereptárgy. Hiszen a kép és kisfilm ma már ritkán készül a fióknak (számítógépes háttértárnak) - hanem, kimegy a világra! S ott minket reklámoz. S az se baj, ha a PFT-nk nem kell annyit űrszelvényezzen. 

Aztán - ahogy már lenni szokott - jártam erre-arra. Nem kevés helyen jött szóba: -hát, nem szép, hogy a MORt vasúti felújítás alvállalkozói nemigen lettek kifizetve! Mondom én erre: - nem a MORt volt a bonyolító, ha történhetett is ilyen, minekünk ehhez nem volt szavunk, én magam se tudok róla.
Mondták: -jó, értve, a "mundér becsülete" de azért ott voltatok ti a tűz közelében.
Na, ilyenkor csengenek fülembe, azok a bizonyos bokrok. Lehet, a mieink ügyesebben "küzdöttek a bokrokért", mint némely alvállalkozók?
Jót s jól! Ebben áll a nagy titok. Mondta költő-író a reformkorban. Feri bácsi! Ott és akkor biztos igazad volt. De mai modern korunkban, nyolc híján kettőszáz évvel elhunytod után, már nem így van.
Ma így megy: "Jókor legyél a jó helyen! Ebben áll a nagy titok."

=/=

Miről mesél a Ba554 kocsi története?

Nevezett kalandos életútja a linken. A lényeg, hogy 2001-ben, a VTA kérésére került hozzánk, a MORt-hoz, Tótkomlósról, egy óvoda kertjéből. Sokat kalandozott a Börzsönyben, és 2018-ban újra Nagybörzsönybe érkezett. Az ottani vasúttársaság fel akarta újítani és üzembe venni.
Leültünk hát tárgyalni, az ottani főnök, a MORt feje és két igazgató tanácsi tagja, az egyikük én.
A MORt - talán még nem mondtam - országosan, sőt, inkább közép-európai szinten foglalkozik a kisvasutakkal. Én álmodoztam - mondjuk, alapbeállítás - már a hőskortól, hogy egyszer sok-sok megmentett kisvasúti járművünk lesz (konkrétan a beolvasztás elől került hozzánk a gyűjtemény oroszlán része). De nem akartunk mi mindenen ülni, és raktárt sem akartunk, vagy valamiféle statikus bemutatót, hanem élő kisvasutakat.
Ezen gondolat alapján a megmentett kincseket kihelyezhetnénk vasutakra. Megkapnák 100 vagy több évre, a fenntartásért és üzemeltetésért. Ha kiszeretnek belőle, nem kell vasba vinni, visszaadhatják, és keresünk neki új gazdát.
Ez azonban mindaddig nem valósult meg. Szóval már álmaimban láttam, hogy a Ba554, MORt nyolcjegyű (kétszer négy, és kezdődhet számmal vagy betűvel) azonosítóval az alvázán, mint tulajdonosi, és az adott vasúttársaság mint üzemeltetői azonosítójával végre az első fecskeként valósággá teszi a tervet! Így a hosszú távú, gyakorlatilag örök és díjfizetés nélküli bérletre tettem javaslatot. A helyi főnök és a MORt két másik képviselője is elfogadta a javaslatot.
Így is lett? Hát nem.
Egy nagyon határozott tanácsadó fellépése miatt a MORt álláspontja változott. A tanácsadó azt mondta, hogy a MORt nem nyomulhat a másik társaságra, nem kötelezheti, hogy a pénzét a MORt vagyontárgyára költse! A kocsit illő, de szolid áron el kell adni. A MORt szálljon ki belőle, akkor foglalkozhat vele a közlekedtető társaság. És igen, számszakilag én értettem is, csak rosszul esett.
Az már akkoriban természetes volt, hogy indult a dezinformáció: a Szütyi nem akarja a kocsi felújítását és üzemeltetését engedni! Pedig pont, hogy igen, csak a tulajdon változás nélkül.

=/=

Rossz világ jön?

2022-ben valamikor, valahol, beszélgettem valakivel. Jó zsurnalisztai fogás ilyenkor azt írni, hogy: "kormányzati körökhöz közel álló, önmagát megnevezni nem akaró, fontos személyiség" - na, én nem vagyok újságíró, ilyesmit nem írok.
Aki azt mondta, hogy nagy a baj, és csak nagyobb lesz, nem csak nálunk, de az egész Európai Unióban is. Nyilván az EU szervei és a tagállamok kormányai mindent is megtesznek a mérséklésre, de kemény idők jönnek.
Mondtam, hogy igen, igen, de azért csak nem akkora a baj.
Mondta, hogy de, csak nem mondják el, mert a bajnál csak a pánikkal turbózott baj a veszélyesebb.
Szóval pár hónapon belül felfutó infláció, és ezzel együtt egy csomó pályázati forrás elapad. Mert mi a fontosabb pl. a magyar agrártárcának (bárhogy is nevezzék éppen) a mezőgazdasági kistermelők megóvása, vagy a turisztikai célú (és az országos munkaerő piacon jelképes számú foglalkoztatást jelentő) erdei vasutak támogatása?
Ajjaj.
Ajjaj bizony, és ha családok a kaját és a rezsit alig bírják majd kifizetni, akkor fő gondjuk a kirándulás lesz? Ha az államok spórolni fognak, miből lesz a különféle hatóságok működési költsége?
Szigorított ellenőrzés és bírságok?
Látom, pedzed már.
Szép kis kutyaszorító. Hiába önkéntesek vagyunk, ez minket is megvisel majd. Hiszen a működési költségek fel, és utasszám le, és sokszor szakmai végzettség nélküli munkatársak dolgoznak.
Felügyelő Bizottságunk egyik tagja már hárított el közlekedési hatósági kekeckedést, ismert ember lévén a szakmában, de Ő nincs itt minden nap.
Meg ugye, ha a dolgozót a csekkfüzettel küldik ki, aligha megy vissza kitöltetlen lapokkal. Elvégre Ő is csak élni akar valamiből.

=/=

Mentőöv Kassáról?

A KDHZ és a MORt ismeretsége évtizedes. Hogyan is jött a barátság? Nem fontos, lényeg, hogy van. Ők már korábban akartak velünk közös pályázatot, de sajnos ez nem valósult meg, viszont ebből a gondolatból végül a Nagybörzsönnyel közös munkájuk öltött testet.

Most ismét egymásra találtunk, azt mondták, számítanak ránk, mert sok tervük van. Részben a fűtőházat korszerűsítenék, üzembe helyeznék az EU45.001 mozdonyt, de nem felsővezetékes, hanem akkusként és egy elektromos motorkocsi gyártatását is tervezik a Börzsönyben látottak szerint.
No, nekem se kellett több, hiszen tudtam, hogy már nem csak két ilyen kocsi van, hanem egy M+P szerelvény is épül Kaszóra.

A pályázat egyik sarokpontja, hogy üzemi fejlesztésre direktben nem költhető, azt kell mutatnia, hogy a látogatók és az adott környezet számára jó. Így alakult ki:
- napelemes energiatermelő rendszer a Fatelepünk csarnokának tetejére (ez így nettó üzemi fejlesztés, ami nem jó, de a következővel együtt már igen!)
- két egységes elektromos motorvonat 70 ülőhellyel, gyerekkocsi, kerekesszék felvételi lehetőséggel
- +ami még befér.

Mire válaszolunk ezzel?
Villanyszámla csökkentés, bizonyos időszakokban gyakorlatilag nullázás (mivel sajna betáplálási lehetőség jelenleg szünetel, ilyen szerződés az áramszolgáltatóval nem lesz köthető, tehát energia-tároló és/vagy felhasználás szabályozás "okosház" megvalósítása szükséges).
Egy fő vizsgás dolgozóval 70 fő utas elvitele.
Kevesebb gázolaj és kenőanyag fogyás.
Minden tengely hajtott, így kevesebb homok fogyás.

Eladhatóság? Most úgy értve, hogy pályázati befogadás esélye?
De még mennyire! Zöld projekt. Környezet terhelése csökken, nulla emisszió, zöld energia használata, csöndes üzem, környezet tudatosságra nevelés, a múzeumi járművek mellé (melléjük és nem helyettük!!!) egy újabb érdekesség. Stb.

Hogy ne csak álmokkal és együttműködni szándékozó partnerrel menjek a MORt igazgató-tanács elé, szigorúan magánszemélyként, ismeretség okán, beszéltem két közép-magyarországi céggel.
Természetesen nem titkoltam, hogy mi az érdeklődés tárgya, és azt sem, hogy mi a cél. Sajnos az hamar kiderült, hogy a MORt-ra jutó (kisebbik pályázati partner lennék) nettó összegből a napelem+okosház és csak egy 30 személyes kocsi jöhet ki. Mindkét cég felajánlotta segítségét a tervezésben, megvalósításban és a pályázat-finanszírozás esetleges döcögésekor a pénzügyi türelemben.

Minderről a MORt fejét folyamatosan tájékoztatva, sőt az írásos megbeszélésekbe is bevonva. És a fejleményekről, bár csak a lényegre szorítkozva, a MORt igazgató-tanácsát is tájékoztattam. A vezér-igazgató viszont mindent tudva, nyilván elmondott minden fontosat részletesebben a többi igazgatósági tagnak.
Közben az egyik igazgatósági tag, aki a pénzügyek feje, figyelmeztetett: "a MORt véleményformálóinak ez nem fog tetszeni". Én azt gondoltam, hogy nyilván, mert én se szoktam tetszeni, de ez alap beállítás a MORt-nál. Azonban nyilván belátják, hogy fontos a dolog, és közös érdekünk.

=/=

Ki osztja itt a pecsenyét?

Karácsony és újév között beszélgettem valakivel. Ismeri a honi kisvasutas világot. Kérdi: akarsz röhögni?
Persze, bármikor, bármennyit.
De MORt-os poén lesz ám!
Jaj!
Azon röhög az ország (jó nem az egész ország "csak" a szakma), hogy megkerestetek két gyártót, egyet kelet- és egyet nyugat-Magyarországon, utóbbinak több, előbbinek kevesebb tapasztalata van, de már mindegyik csinált kisvasutat. Azzal, hogy egyiknek egy kocsit, másiknak egy mozdonyt hoztok jó üzletre, felújítani. S azért kifejezetten nekik, mert az a két közép-magyarországi elvágta magát nálatok, azzal, hogy veled szóba állt.
Majd jól a pofájukra kenik, meg a tiédre is, hogy ki osztja itt a pecsenyét! És ugye Zoli, ez az a pecsenye, amire a vad még nincs levadászva (pályázat megnyerve) és te dolgoztál azért a legtöbbet, hogy a lehetőséget elérjétek. Szerintem ez az év poénja.
Szerintem is.

És ha azt hiszitek, itt a csúcs, tévedtek. Informátorom adata azóta elévült. Sokkal jobb van.
Nyár elejére ki lett számolva, hogy a nyerhető Euro kb. 40-44 millió forint. Hogy kell ezt okosba? Kell egy vállalkozó aki ír egy számlát 38 millióról, azért nem a várható teljesről, mert ugye van közös költség, (pl. bemutató konferenciák, nyomtatott tájékoztatók, ilyesmi), arra hagyni kell. Miről lesz a számla? Mindegy. Le kell papírozni a pénzt. Majd mögé teszünk valamit, ami lehetőleg nem a MORt. tulajdona, és semmi jövőbeni fenntarthatósági értéke nincs. Végül is ingyen pénzből lesz, na akkor? Sőt, akkor igazán okos, ha további költséghelyet hoz létre.
Az fontos. Hiszen: "adni kell az embereknek". 
 

=/=

Van bevallani valóm?

Van. Ekkor én ezt már tudtam, legalább is azt, hogy itt a MORt. érdeke itt nem fontos. A "véleményformálók"  érdeke a fontos. A közös célt letörölték a tábláról, az sose is volt, ha nagyon jó fejek, és megengedik, hogy volt is, akkor is csak a Szütyi gondolta úgy, senki más.
Emlékeztek a "Mit akarnak az emberek?" könnycseppre? Mi a záró mondat: "- ezt csak te gondolod így." Nincs új a Nap alatt.
Még ez így nem volt kimondva, amikor egy írásos kommunikációban a MORt fejének és a vasútüzemünk fejének, világosan leírtam, hogy:
ha nem állnak ki a vállalt feladatuk és a közösség érdeke mellett, akkor én visszamegyek egyszerű tagnak. A vállat vasútüzemi csoportszolgálatot természetesen ellátom, de azon kívül, csak azt, amihez kedvem van. Tehát én nem fogok ártani, nem viszek el egy görbe szöget sem, sőt kellemes, kedves társaság leszek. De ennél nem több.
Szerintetek mi volt a válaszuk?
(   )
Ennyi, azaz válaszra se méltattak. Nyilván úgy értékeltek, hogy a MORt működése szempontjából a tevékenységem merőben érdektelen és értéktelen. S ha vagyok olyan kedves, hogy hátrább vonom magam -  az nekik csak jó.

Két dolog jutott eszembe, előbb is: be kell lássam, logikus a döntés, mert a pénz szivattyú "kifelé" üzemmódban megy nálunk, dezinformáció meg "befelé" üzemmódban. Így tehát ez másképp nem történhetett.

[Minden normális cég az egy személyes kényszer vállalkozástól a globális multiig, de még egy családi gazdaság is fordítva csinálja, és így volt nálunk is, tuti, mert 1994-2004. között én voltam a MORt működéséért első személyben felelős embere. Mondjuk dezinformációs akciónk most hirtelen nem is rémlik, de a pénzt, támogatást és mindent is befelé szivattyúztunk ezerrel, az fix.]
 

A másik, a Ba554 kocsis könnycsepp: A MORt vagyonára más nem költhet. Agyatlan birka vagyok, ha ezt nem fogom fel, el kell adni!
Most: A MORt pénze bármikor mehet ki, a más vagyonára költés kötelezettségére hivatkozva. Mit kell nekem ezen kekeckedni?

+ kaptam egy szösszenet a MORt egyik igazgató-tanácsi tagjától, amiben - egyebek mellett - kifejtette, hogy a jövőben ha forrás érkezik (értsd: ha Te hülye Szütyi nem tanulsz az eddigiekből, és megint próbálkozol ide befelé hozni) pont ugyan ezt fogjuk ismételni, tehát szerzünk számlát, és a legjobb nekünk az lesz, hogy ha a nagycenki kiállítást tudjuk széthordani, és a pénzből üzembe-helyezni és jól eljátszogatni.

Azt a napelem-szart, meg a többit, azt csak te akarod, nem az emberek! Eddig is ment a vonat, nyilván ez után is fog. Ez a kisvasút-dolog bejön a politikusoknak, mindig fognak erre adni.
"Nekünk nem kell gazdaságosan működni!"
"Ezt a pénzt bármire el tudjuk költeni!"
A kiemelés, nem a fenti vezetőségi tagtól való, ez a MORt. elnökének szóló tiszteletem. Ezt Ő mondta amikor 2022-ben másodszor kezdett körvonalazódni a Kassaiakkal közös pályázat, akkor még a javasolt jövőképpel.

=/=

Jó, de vajon mit is akarnak igazában "az emberek"?

A történelem az élet tanítómestere. Kérjünk tőle segítséget:

És lássunk csodát! Soha nem vérprofi propagandisták gyúrták az agyakat! Nem!
Az emberek akarták a háborút! ,
Az emberek akarták a zsidóüldözést! ,
Az emberek akarták a kitelepítést! ,
Az emberek akarták a koncepciós pereket és ítéleteket!

Na ugye, hogy ugye. Végtelen példák sorát láthatjuk, ha egy kicsit figyelünk, bár én csak egyet tettem egy mögé.
Még, hogy Sztálin meg Rákosi meg a hasonlók, vagy Kádár - hát az olyan szent volt, hogy ma is hívei élnek közöttünk! - nem hiszitek? nézegessetek közösségi oldalakat!
Miket is beszél itt ez a Kun Miklós 0:37-től?! .

És, különben, is Józsi bácsi (a Goebbels) megmondta:
- ha hétszer elmondunk valamit egy embernek, nyolcadikra már Ő mondja. És nem csak, hogy mondja, de el is hiszi!

=/=

Jövőkép?

Ha nem volna téli vakáció, beballagnék a Múzeum körút 4. szám alá, megkérdezném merre van a Pszichológia tanszék? Ott megkeresném aki a szemléltető eszközökkel foglalkozik, és mondanám neki: hoztam egy remek önműködő eszközt a Vágy Vezérelt Gondolkodás bemutatására. Én vagyok.

=/=

Köszönöm?

IGEN! Ezerszer igen. Meg is köszöntem a "+" jeles bekezdésben említett igazgató-tanácsi tagnak. Lehet, azt hitte ironizálok. Pedig nem.
Mert Ő mutatta meg nekem, (együtt kezdtük, Ő akkor még középiskolás volt) hogy az a MORt, amiért én akár meghaltam volna, (nem a biológiai halálról beszélek, hanem arról, hogy mindennél is fontosabb volt nekem az alapítása óta) az bizony már nem létezik.
Elmúlt.
Elmúlt dolgokat és elhunyt élőlényeket lehet szeretni az elvesztésük után is, de meghalni értük?

VÉGE
a könnycsepp elemzésnek, bár maradt még bőven, de örökké csak nem bújhatunk a mikroszkópba.
 

Szerzői utószó:

A fenti miniregény a groteszk műfaj szerinti, nettó szépirodalom, illetve az sem, mert nem író alkotta, csak egy olvasó ember játéka volt a betűkkel.
Bármi hasonlóság bármivel is, ami a való világunkban létezik, kizárólag a vak véletlen műve.

Ezek a könnycseppek sose hullottak ki.
Tábla letörölve.

 

Nálunk a választási kampány négy évig tart, és persze a finisben eldurvul. Minden is megengedett, mindent is lehet.
Miért?
Mert mi, a magyar választópolgárok: nem, hogy felelős, döntéshozó állampolgárok nem vagyunk, de már puszta fogyasztók sem.
Hanem?
Termékek vagyunk.
Robotok. Akiket folyamatosan gyűlöletre agitálnak és mozgósítanak valami vagy valaki ellen.

A gyűlölet célcsoportja bármi és bárki lehet. Az alapsémába minden és mindenki beilleszthető. Csak a propagandista kérdése, a "jó_szakembör" megoldja, és észre se vesszük. A technika része a média-térben keltett hatalmas ricsaj, az össze vissza közlemények.
Ez mind-mind arra jó, hogy végül már ne tudjunk figyelni, és nagy örömmel fogadjuk a végletekig leegyszerűsítő jó-rossz narratívákat, és a felkínált "jó" oldalon kívül másra ne is figyeljünk. Ha igen, akkor pedig csak is gyűlölettel. Hiszen a másik a "rossz".

Jó ez nekünk?
Láthatóan igen, mert tűrjük. S mondhatjuk, hogy végül is belügy.
A magyar pontosan ugyan annyira orientális mint occidentális. De ez nem, hogy nem gáz, de éppen nagyon is érték.
Csak nem úgy ahogy ma nálunk megy.
A kelet - nyugati összekötő kapocs létünket, ma félúton a nácik harmadik birodalma és az iszlám állam terrorszervezete között éljük meg. Utóbbi fanatizmusa az előbbi precíz értékmentességével vegyítve a mérce nálunk: - Mindent is lehet, minden is megengedett!
Tudom: mi így szeretjük.

Csak az a baj, hogy kihallatszik. Nagyon. És e szerint ítélnek meg minket. A belpiacra szánt kamudumákat és gyűlölet-kommunikációt nem az adott érdekcsoporti propagandistákkal azonosítják, hanem konkrétan velünk!
Igen a magyarokkal és Magyarországgal.
Pár órája érdekes és tanulságos FB beszélgetésem volt egy Ukrajnában élővel.

Ha már Kárpát-Alja! Az ott élőket adott párt bérszavazóiként azonosítja a magyar közvélemény jelentős része. Igaz? Igaz. Hála a belpiacos gyűlölet gyártóknak.
Csak éppen ez is egy hazugság. Ott sem mindenki egy adott párt/pártszövetség híve, és sok határon túli barátom és ismerősöm, aki örömmel lett magyar állampolgár is, egyáltalán nem szavaz át.

Aki puszta szómra kétell, annak íme elmondja Friderikusz Sándor és Kadarkai Endre (nem, egyikük sem személyes ismerősöm):

 

KADARKAI ENDRE: szerkesztő - riporter / a Friderikusz Podcast 27. adása

 

Ajánlom ám a többi adást is! S ha már szóba került Gulyás Márton: szoktatok-e Partizánt nézni? Érdemes.

Íme Gulyás Márton és Bayer Zsolt beszélgetése!

Na, most itt a világvége igaz?! Mert egyikük kötelezően "Fekete Ló" a szekértábor logikájú magyar honban. Aztán, ha megnézzük a beszélgetést, kiderül: hogy egyik sem.

Egyik sem kampányműsor, szóval nem politikai reklám.

Na, térjünk vissza a témához: a Nemzeti Választási Iroda adatai szerint 2018-ban összesen 8.312.264-en voltunk választásra jogosultak, ebből 378.449 fő szavazott levélben, ez az összes szavazat 4,5 %-a. Vagyis nem kintről szavaznak meg senkit. Ez is hazugság tehát.
Illetve, csinálhatunk belőle igazságot, de csak  akkor, ha mi magyarországiak nem megyünk el választani, vagy elmegyünk, de érvénytelenül szavazunk, és így elpocsékoljuk a 95,5%-nyi esélyünket arra, hogy döntsünk!

Nem az a kérdés, hogy kire szavaz a szomszéd, a munkatárs vagy a rokon. Az a kérdés:
- ki az a párt/pártszövetség aki -mindent figyelembe véve- a legközelebb áll hozzám értékrendje és eddigi tevékenysége alapján?

Keressük a közös nevezőt, és ne gyűlöletből "X"-eljünk!
Mert bárki is nyer, vele kell együttműködnünk a következő ciklusban! Szóval nem a kivel nem, hanem a kivel igen a döntés!
És ha mégsem a választottunk nyer?
Akkor sincs világvége, nem kell polgárháborút kezdeni. Négy év múlva választás. Ha pedig extra bénák (de, mentségükre legyen mondva, az 1990-es első szabad választás óta ez nem fordult elő) van előrehozott választás is a világon.
Vasárnap (2022. IV. 3-án) Választás!

December 18-án tartottuk egyesületünk hagyományos évzáró rendezvényét, ahol rendesen egy szakterületünkhöz kapcsolódó téma szakértője tart előadást. Így volt ez idén is, Szabó József az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság munkatársa mutatta be:

A Mosoni Duna torkolati szakaszának vízszint rehabilitációja projektet

Elöljáróban tartozom két vallomással:
egy: az előadás képeit vetített képekről fotóztam, tehát színük, élességük nem az igazi, de érthetőek.
kettő, ha én Szabó úr előadását a teljes tudásanyagában és mélységével elő tudnám adni, akkor én Ő volnék - de nem vagyok.
Tehát elmondom amit tudok, és beteszem a diákat sorban.

Ki tudja, hogy miért, miért nem, van egy téma amit a honi média-gyárosok és vélemény-formálók messze-messze elkerülnek:

Az egyre mélyülő és keskenyedő Duna problémája

A Duna két fenti, és egyre inkább erősödő betegsége a szabályozásokkal kezdődött, még az ezernyolcszázas évek második felében. A szabályozás elsődleges célja az árvízvédelem volt, gátak épültek az elöntés elleni védelmül, és mederkotrások a víz elvonulásának biztosítására.
Ez utóbbi nagyon fontos tevékenység volt, mert az 1838. évi pesti árvizet a Lágymányosnál és a Csepel sziget csúcsánál fennakadt zajló jég vissza duzzasztó hatása okozta. A meder akkoriban itt kiszélesedett, és zátonyos volt.
A kotrások később is folytatódtak, egyre jelentősebb mértékben bányászati céllal, a gazdaság igényére termelték ki a folyamkavicsot.

A világunk egyetlen állandó tulajdonsága a változás, a vízfolyások medre mozgásban van. Ez nagyon feltűnő egy nagy esésű és hirtelen megáradó hegyi patak esetében, ahol hallhatók a gördülő kövek. A Duna medre évi átlag 2 kilométeres ebességgel halad a torkolat felé, persze igazában az aktuális eséstől és a hordalék fajtájától függően.

A XX. században sorra épültek a Dunán a vízlépcsők, előbb az energiatermelésben látták a dolog lényegét, de mára már a vízszint megtartási és ezzel a környezetük talajvíz vízháztartás megóvása funkciója egyre világosabbá vált! Ám ezen műtárgyak megépítése nálunk (miért-miért nem?) elmaradt.

A szabályozás hatására a folyam 134 kilométerrel rövidült meg, és medre csaknem 40 százalékkal keskenyebb lett eredeti állapotához viszonyítva!
A vízlépcsők sajátossága, hogy az érkező hordalék csak kis részét engedik át, a java fölöttük marad. Léteznek technológiák a hordalék átengedésére, de ha értékesíthető, akkor inkább kitermelik.
Így tehát egyre kevesebb hordalék érkezik, és egyre intenzívebb a medermélyülés, ami átlagosan mintegy két méter, de van ahol alig jelentős, és van ahol az öt métert közelíti! Nekünk pedig nincs a folyamon vízlépcsőnk (néhány természet adta védelemtől eltekintve, mint például a Budafoki Gázló ami a budapesti meder javát őrzi - a térképen a vörös háromszögnél), ami megfogná a vizet és a medret.

Miért-miért nem ezek témája a Fekete Ló országunkban.
Hogy mennyire?

A bemutatásra kerülő műtárgy megépítését sokáig sikeresen akadályozta (nem a vízügynél) egy magas beosztású állami hivatalnok, azzal az érvel: "itt nem lehet egy fát sem kivágni!" Kedves honfitársunknál a természet és környezetvédelem lényege kimerült ebben. Abban az országban, ahol ahol kicsit sem a fák számával van a gond, mert az erdőterületünk a trianoni sokk óta növekszik - hála, erdészeti szakembereinknek!
Jah, hogy a Föld felmelegedő periódusban van, a csapadékunk időbeni megoszlása egyre szélsőségesebb, árvizek és szárazságok között lengünk, a vizes élőhelyek pusztulnak, a talajvízszint csökken, jelentős területek száradnak ki? Hát puff, ez van.
Pedig a "ne csináljunk semmit" típusú természetvédelem éppen csak a természet elpusztítására jó, ezt láttuk már a szárazföldön is.
 

De lám, mégis jó világot élünk, [igen a zenében is :) ] mert elmúlt az akadály, és megkezdődhetett a mű építése!

Nem, nincs vége, de ezen a képen legjobb az előadónk és a környezet, szóval most ez a bemutatás! :)

A medermélyülés és talajvízszint esése világosan mutatja a kezelendő problémát!

Az élőhelyek pusztulása és ...

... az árvizek súlyossága és egyre növekvő szintje sem tréfa.

Félreértés ne legyen, a színezett terület nem az elöntést mutatja, hanem azt a környezetet, ahol a talajvíz szintjét stabilizálja a műtárgy, ezzel helyreállítva vízellátást a vizes élőhelyeket is.

A mű a felvíz azaz a Győr felől nézve. Jobb oldalon a hajózsilip, 12x90 méter. A zsilipkapuk vízszintes tengelyen forogva nyílnak, a víz és a hajó alattuk halad el.

Jobbról a felvíz azaz a Rába befolyása, balra az alvíz. Háttérben a Győr-Gönyü Kikötő.

A zsilipkapuk mindkét irányú terhelés felvételére alkalmasak, így a műtárgy mindkét irányú vízszint szinttartásra alkalmas. A nagy dunai árvizet -55 cm (a mértékadó legnagyobb vízszinthez viszonyítva, ami 100 év legnagyobb árhulláma laikusul mondva) képes lefölözni. De a gyakorlatban ez másfél métert is jelenthet!

Ami még látszik, hogy a Rába igen sok hordalékot, ami jellemzően agyagos homok, szállít - ennek lerakódását látjuk a kikötőben. A víz már nem a kikötőn, hanem a műtárgyon folyik át, a sok hordalék áteresztésére pedig felkészítették a technikát.

A sok folt a vízben: az bizony a Rába hordaléka!

A próbaüzem tavasszal megkezdődik, a hajózóút megnyitása 2022. nyarára várható!

A finom vacsora és a 2022.évi naptárak átvétele mellett természetesen hajóztunk is a ROHAMmal,

találkoztunk a dízel-elektromos lapátkerekes Gróf Úrral

és integettünk a SIRONAnak is, aki Német kancellári yachtnak készült, majd rövid belgrádi epizód szereplés után, nálunk szeli a dunai habokat. "Cserében" Horthy Miklós (Adolf Hitlertől kapott és e miatt soha nem szeretett hajója a HUNGÁRIA "Mit kezdjek vele? Járjak vele Pestről Budára?" mondta, és átadta a Folyamőrségnek parancsnoki hajónak) Németországba került, és állami protokollhajó lett. Igaz, ez sok évtizeddel korábban történt mint a SIRONA hozzánk érkezése.

Újra a Naviscon Zrt. kikötőjében.

Az évzárót kötetlen beszélgetés zárta amit, aki tehette idővel, a Jegesen folytathatott.

Nem. Egy kicsit sem!

Az Elxurtuk nem dokumentum film, a történelmi hűsége pont annyi mint a Ben-Húr történeté - csak sose lesz olyan ismert.

Alkotók csoportképe, forrás: ELxURTUK film FB oldal

Tehát, adott történelmi korszakban megtörtént események, akkor élt történelem formáló személyiségek és kitalált szereplők találkozása, beszélgetése, és konfrontációja alkotja a mozit. Ben-Hur is mesebeli személy, családostul, az Ő története nem történelem. Kizárólag Lew Wallace regényében él, de a könyv jó, a belőle készült film pedig filmtörténeti kasszasiker.

Az Elxurtuk egy igazi jó kis mozi, a cselekmény fordulatos, de nem bonyolult.
Az alapkérdés (ami párt-, bőrszín-, vallás- és anyanyelv független!): mi a fontosabb, a karrier vagy az igazság?
A két főhős Réka (Bánovits Vivianne) és Nándi (Mózes András) válasza a fenti kérdésre a pontosan a visszájára fordul a történet során, de eszembe sincs elmesélni a filmet.

Az alkotógárda: Bendi Balázs - forgatókönyv, Kálomista Gábor - producer, Keith English - rendező,  Josep Maria Civit - operatőr, az összes közreműködő és színész jó munkát végzett.
A képek és vágások világszínvonalúak, a történet is magasabb szinten fut, sokkal inkább a kisemberek<->hatalomgyakorlók viszonyát boncolgatja, mint egy másfél évtizede volt magyar belpolitikai affért ragozna tovább. Bár valóban az öszödi beszéd és vonzatai, ami a történelmi keretet adja a mesének.

A honi média alaposan felhájpolta a filmet, emelte mennybe vagy lökte pokolba - függően attól, hogy merről is fizetik. Mondjuk az a filmben is elhangzik, hogy itt semmi nem működik normálisan. :)
Ezért tehát már alaposan állt körülötte a bál mire bemutatták. Ha a média előhang mennyiségére díj járna ... alighanem világelső lenne.
No, egyre azért jó ez: felkelti az érdeklődést, így lehet, hogy a végén az Elxurtuk lesz a szezon legnézettebb magyar filmje - s szerény meglátásom szerint (de én csak egyszerű néző vagyok, nem film kritikus) nem is érdemtelenül.
Sok sikert neki!

A téma, mégpedig az 1956-os magyar forradalom!

1961-ben Angliában Peter Watkins akkor még csak szakmai körökben ismert amatőr filmes mutatta be The Forgotten Faces című dokumentum-filmdrámáját. Szóval semmi füllentés, egy játékfilm készült, de korabeli dokumentumok, nyugat-európai újságok tudósításai és személyes visszaemlékezések felhasználásával. Amit úgy forgattak le, mintha ott és akkor vették volna fel.

A film elérhető a YouTobe-n:

The Forgotten Faces

Az eredeti helyszínen való forgatás természetesen szóba sem jöhetett, és az autentikus kellékek: ruhák, fegyverek stb. beszerzése is gyakorlatilag lehetetlen volt az akkor pályája elején járó filmes számára.

Így helyszín Budapest helyett Canterbury, az Újpesti Kálmán József utcát pedig az ottani Gáz utca játsza el. A szereplők a Playcraft nevű amatőr társulat tagjai, de epizódszereplőt toboroztak az utcáról is. A kivégzett ÁVH-s például egy arra járó turista volt, akit megkértek szerepeljen. A szereplő választást - úgy tűnik - az író-rendező komolyan alapozta a képi dokumentumokra, így például a kivégzés elszenvedője egy valós személlyel arcról simán összekapcsolható. Ám a valóságban az államvédelmis túlélte az önbíráskodást!

A figyelmes magyar néző persze itt-ott mosolyogni fog, de nem rontom el a felfedezés élményét, amúgy is

Pál Zsombor a NAPI TÖRTÉNELMI FORRÁSon közölt cikkében még sokkal több olvasható a filmről!

 

Negyven évvel a film után született Jenei Szilveszter, Adorján András és Kocsis L. Mihály rockoperája az AKI MAGYAR.

A mű tizennyolc tételből áll, a dalok (közöttük egykorú Márai vers is) lazán kapcsolódva mesélik el a történetet, és gondolkodtatnak el.
Az előadók között számos ismert színész és énekes-zenész - Deák Bill Gyula, Dörner György, Gesztesi károly, Makrai Pál, Nagy Feró, Szabó Csilla, Tóth Renáta, Varga Miklós - hangját hallhatjuk.

S igen érdemes meghallgatni!

Az

AKI MAGYAR - 1956

meghallgatható a YouTobe-n.

Igen, ugyanis a "migrant" ami angol szó, pusztán annyit jelent, hogy: lakhelyét megváltoztató személy.

A lakhely megváltoztatásának azonban számos oka lehet, és itt van a kutya lényege eltemetve (by. Fülig Jimmy - Rejtő Jenőnél).
A tisztelt politikusaink és zsurnalisztáink [nagy tisztelet a kivételeknek!] ugyanis arra játszanak, hogy ne tisztázzák, hogy kiről vagy kikről is beszélünk. Ezért csináltak a migránsból hangulatfestő szót, és az ezzel felkorbácsolt indulattal aztán lehet agitálni, manipulálni, mozgósítani minket - bármire is.

Nézzük a főbb csoportokat:

Menekült: aki a válságzónából (természeti katasztrófa, háború) az első biztonságos területre érkezik. Ez lehet saját országon belül is, de jellemzően az első biztonságos ország lesz a célja. Itt kérheti a gondoskodást és védelmet, a válsághelyzet elmúltával pedig hazatérhet.
Vagy nem. Ez is benne van a pakliban.
Ha maradnia kell, akkor kérheti a letelepedést, akár ott ahol van, akár más országba.

Bevándorló: aki, akár menekült státuszból indult, akár nem, letelepedést kér, és megkapja.

Illegális bevándorló: aki -jellemzően ember csempészek "árúja"ként- minden jogalapot mellőzve érkezik adott országba.

Tök egyértelmű, hogy az első kettővel nincs gond. A harmadikkal viszont jócskán.

Az illegális bevándorlóink, akik Európába érkeznek, egyszerűen a jobb élet reményében bízták magukat a bűnözőkre. Ennek árát pedig alaposan megfizetik, és messze nem csak a lecsengetett díjjal. És igen, nincs röghöz kötés, és nincs kényszer lakhely, de azt sem fogadhatjuk el, hogy bűnbandákat támogatunk.

Az nem lehet jó megoldás, hogy más kontinensek népesség-növekedését az Európa irányába történő levezetéssel kezeljük.

Afrika lakossága a kétszerese Európa lakosságának. Afrika területe Európa háromszorosa, de csak akkor, ha a földrajzi Európával számolunk, szóval az Ural hegységig. Ha a "kis" Európával számolunk, akkor több mint hatszoros a terület, és háromszoros a népesség különbség. A népesség-növekedési ráta szerint Ázsiában és Afrikában dinamikus növekedésre lehet számítani.

 

Mit a teendőnk?

Szoktátok nézni a WMN-t? Érdemes!

Itt van a "Mindenki másképp más" című adás az illegális bevándorlási válság kellős közepén készült. Figyeljétek csak, hogy mit mond Kembe Sorel-Arthur az 1 óra  08 perctől? Nagyon fontos amit elmond.

Ha e szerint gondolkodva, kis területi egységek figyelembevételével teszi lehetővé a nagypolitika a szétdarabolt nemzetrészek békés egyesülését, aligha lesz ok a véres  délszláv háborúra és számos gyilkos konfliktusra napjainkig.

Egyszer volt, hol nem volt, 1964-ben Kína és a Szovjetunió vitában volt (jó, mikor nem, de akkor éppen egy kicsit jobban) Mao Ce-tung pedig pedig részben jogosan érvelt, és ráadásul a szabad világban (=nem a szovjetuniói és a szatellit államok területén élők) főképp a fiatal értelmiség és diákság körében igen népszerű volt.
Az egyik kérdés amiben Peking akkoriban Moszkva fölé kerekedett: a nemzetiségi kérdés volt.
S, akár hogy is kellemetlen, a kínai kritikának, ami kifejezetten Marxista oldalról, a lenini elvekre hivatkozva támadta a Szovjetunió vezetését, bizony volt alapja.

Nyikita Szergejevics Hruscsov, aki nem volt magasan képzett, de jócskán megvolt a magához való esze, (e nélkül ugye aligha vitte volna az akkori világ egyik szuperhatalmának csúcs vezetői pozíciójáig), gondolt egyet:

Igen egyszerűen, és birodalma számára tökéletesen veszteségmentesen, kifoghatja a szelet Mao és elvtársai vitorlájából, és ehhez csak "Jánosom Kádárom" kell majd (az elvtársi barátság keretében Ő így szólította), de vele nem lesz nehéz a dolog, hiszen a magyar szívnek kedves és az észnek logikus javaslat lesz!

Mielőtt szédülni kezdünk, lássunk tisztán:
a Beregszászi járás nemhogy Szovjetuniónak vagy Ukrajnának, (ami akkoriban nevesített, de valódi önállóság nélküli szovjet szszk) de még Kárpát-aljának is csak apró darabkája.

Kép forrás: Turizmus mint kitörési pont Kárpátalján PhD.értekezés Berghauer Sándor, Pécs 2012

No, és akkor maga a járás:

Kép forrása: Beregszászi Járás ismertető honlap

 

Hruscsov 1964-ben felveti Kádárnak, hogy szovjet részről nem okozna gondot a Beregszászi járás átadása. Ott él, ~120.000 fő szovjet állampolgár, elsöprő többségében magyar. A mezőgazdaság, ipar, közlekedési hálózat (a nagy Záhony-Csap átrakó másik járásban van) Magyarország felé integrálása nem probléma, meg ez amúgy sem a főemberek ügye, erre vannak a megfelelő szakemberek. Rájuk az elvi döntés tartozik. 

A szovjet álláspont ismert, és láttuk, valós.
A magyar szempont szerint értékelve:
- a területi és emberfő nyereség: minimális
- szervezési feladatok: közigazgatás, oktatás, egészségügy, közlekedés magyarországi rendszerbe integrálása nem nagy feladat, hisz' csekély a területi változás,
- gazdasági/társadalmi: észrevehetetlen, nincs különleges iparág, ásványkincs és életszínvonal különbség a szomszédos magyar területhez képest, politikai rendszer változatlan,
- országos nemzetiségi arányokon nem változtat, a csatlakozó terület gyakorlatilag színmagyar,

Amiben azonban bomba:
JÁRÁSI SZINTEN kezdeményezi a változtatást!
Tehát olyan kis politikai-területi egységenként, amire korábban nem volt példa. Így mintát ad az egy tömbben, kis területen élő nemzetiségek "anyaországhoz*" csatlakozására. Ez pedig a világon és Európában is számos nemzetrészt érint.

Történelmi lehetőség (és nem csak magyar, hanem világpolitikai is!), érkezik Czermanik János elé.
Ha e szerint gondolkodva, kis területi egységek figyelembevételével teszi lehetővé a nagypolitika a szétdarabolt nemzetrészek békés egyesülését, aligha lesz ok a véres délszláv háborúra és számos gyilkos konfliktusra napjainkig.

Kádár azonban elviccelte Hruscsov felvetését.
Félre értés ne legyen, nem akarom én szenté avatni Nyikita Szergejevicset, szó se róla. Ő egy Szovjetunió-Kína politikai játszmában volt, és lehet, át sem gondolta az ötlete valós dimenzióját, az egész emberiség számára jövőt mutató távlatait.
Csak rámutatnék, hogy mit is dobott el az akkori magyar állampárt az MSzMP, no és Magyarország akkori első embere. Pedig neki, "pusztán csak" az általa vezetett nemzet elemi és valós érdekéből is igent kellett volna mondania.

Aki puszta szómra kétell, annak íme Kun Miklós előadása. A ránk vonatkozó az 53. perctől a végéig, de a többi is nagyon érdekes!

* = az "anyaország" olyan szépen hangzik, de ne feledjük: a Kárpát-medencei magyarság, amennyiben a magyar határokon kívül él, nem kivándorolt az anyaországból, hanem a határokat emelték át rajtuk, így kerültek külföldre!
Tehát pont a mi esetünkben "kibocsátó anyaország" nem létezik, csak lehatárolt anyaország.

S valóban, a helyzet nem egyszerű, de kis figyelemmel nem is olyan érthetetlen, sőt!

Kezdjük az elején, de nyugalom, nem kell visszamenni Ádámig és Éváig, elég az Árpádok koráig. Ekkoriban a Kijevi Nagyhercegség, mondanám, hogy az ukrán nemzet által alapított állam, de akkor még nem voltak a szó mai értelmében vett nemzetek, egy sikeres államalakulat volt, kiterjedt kapcsolatokkal, a magyar királyság felé is, bár később meggyengült az államszervezet, de végső romlását a tatárjárás okozta.
A központi hatalom rehabilitációja nem sikerült, jött az egymással rivalizáló nemesi csoportok, különféle kisebb nagyobb fejedelemségek ideje. Egyik is,másik is, a szomszédos területeken keresett szövetségeseket a sajátjai helyett.  Ebben a helyzetben szorultak be az ukránok két igen ambiciózus birodalom építő nép:

a TÖRÖK és

az OROSZ

közé.

E két malomkő között esélyük nem volt önálló államra.
A cár Atyuska/Anyuska végül elzavarta a Szultán atyuskát, és birodalmába integrálta az ukránokat és még sok más nemzetet.
A velük való bánásmód megfelelt a királyok és császárok rendes eljárásának. Mindenki az uralkodó alattvalója, és az a különbség, hogy nemes vagy nem? Ja, és persze különféle anyanyelvű, de ez alighogy érdemes a szóra.
Ez a doktrína a nemzeti öntudatra ébredések koráig remekül működött. De csak odáig. Így azok a birodalmak amelyek sok nemzetből álltak össze (Orosz Monarchia, Osztrák-Magyar Monarchia) szétestek. Nyilván nem azonnal, hosszú folyamat volt ez.
Akárhogy is fáj, ez volt Trianon belső kulcs oka. Meg persze sok külpolitikai - de erről majd egy másik alkalommal beszéljünk.
S Ukrajnában most igen hasonló helyzet van, de egész másképp alakult ki. Nálunk a tatár, de főképp a török háborúk és megszállás után beköltöztek idegen ajkú népcsoportok. A mai Ukrajna azonban létrejöttekor tartalmazta a nem ukrán nemzetiségűeket, sok-sok millió főt, akik elsöprő többségükben oroszok.

Ez hogyan lett?
Ott tartottunk, hogy a Cári birodalom 1917-re súlyos válságba került, a polgári társadalom rövid kísérletét pedig a szovjet államszervezet váltotta. Ne szépítsük, a kommunista párt diktatúrája a cáriénál durvább volt.
Azonban,
Ők figyeltek a csomagolásra, legalább is kifelé. S azt sem rejtették véka alá, hogy a Szajúz mintájául az Észak-Amerikai Egyesült Államok szolgált, mint ahogy az Pionyír mozgalom mintájául a Cserkészet. Az USA "olvasztótégely" működését kívánták ők is megvalósítani, az oroszra alapozva.
Tehát létrehoztak szövetségi államokat itt is, rendes nevük: Szovjet Szövetségi Köztársaság. Na, azt ne gondoljuk, hogy ezek bármiféle valódi önállósággal rendelkeztek. Címerek, zászlók ez volt a csomagolás, de mindenhol a moszkvai központ szava volt a döntő.
Azonban, szemben a cári birodalmi világgal: nevük és nevesített területük volt! És ez a terület (Ukrajna esetében is) jóval nagyobb volt, mint az ukránok által lakott terület.
Miért?
Egyrészt remek mézesmadzag volt, hogy milyen jószívű a szovjet-orosz, hogy ilyen csatlakozási feltételt ad, valójában azonban a beolvasztás fontos technikai eleme volt. Az ugyanis világos volt, hogy a bármelyik SzSzK-ba került oroszok nem fognak beolvadni a hátukban a százmilliós orosz népességgel, az orosz SzSzK-ban, és kizárta ezt az oroszra alapozott központi kultúra is. Látjuk is, hét évtized alatt a nem ukrán ajkú lakosság nem olvadt bele az ukránba.

Az olvasztás gyorsítása volt az elit lefejezése. Az elején szó szerinti fizikai megsemmisítés, de a "delegálás rendszere" még ennél is hatékonyabb volt.
Hogyan működött?
Ha egy magyar fiatal, aki Kárpátalján lakott, elvégezte az egyetemet, nem kaphatott állást a saját nyelvi területén. Elkerült a Szajúzban valahova, ezt nevezeték delegálásnak. Annak a népnek-nemzetnek a frissen kiművelt emberfői is szétszórattak, hozzájuk más nemzetiségű mérnökök, tanárok, orvosok, mezőgazdászok, stb. kerültek. Az elit összekötő nyelve és kultúrája az orosz volt, más nem lehetett.
Pl. Oszétiiában összejön a magyar és a litván orvos kolléga. Ismerik a helyi nyelvet és kultúrát? Alig. Egymásét? Alig. Az oroszt igen, Arany Jánosról nem tudnak beszélgetni, de Tolsztojról igen. A gyerekek minek tarthatják magukat? Oszétnak, magyarnak, litvánnak? Ugyan már. Szovjet-orosznak.
Ennyi.
S hogy még gyorsabban menjen menjen, aktívan "segítettek is a szerencsének", erről beszél Waszlavik László ebben az interjúban a 3:20-5:55 között.

Nyugat-Ukrajnában közel hétmillióan haltak éhen, Sztálin idején. Tudatos népirtás vagy "csak" a kommunista diktatúra ügyetlenkedése? A lényeg szempontjából mindegy.

A "Téli Háború" (= Finnország elleni területrabló hadjárat) során elsősorban ukrán tartalékosokat vetettek be, de még kesztyűt sem kaptak a katonák. A harci sérüléseknél sokkal több veszteséget okozott a fázás és fagyás közöttük, óriási embervesztességgel ért véget a hadjárat. A 400.000 fő(!) halott és sebesült nagy része ukrán volt.

A II. világháború során a megszálló náci III.Birodalom katonánál is több ukránt öltek meg a szovjet partizán alakulatok: azokat akik nem mentek önként partizánnak, vagy nem támogatták mindennel ezeket. Megvan a cikk, de papíron, csak találjam meg.

Mindez nyilván nem múlt el az ukrán kollektív emlékezetből, és így érthető a viselkedésük az oktatási törvény. a nyelvtörvény vagy a kettős állampolgárságúak elleni szankciók esetében. Meg kell mutatni, ki van itthon, razzia MKSz-ben. Ők most revansot vesznek minden nem ukrán nemzetiségűn. És bőven van kin:

ezt pedig Oroszország nyilván nem nézi, és lássuk be, nem is nézheti tétlenül.

Itt van Ladomér bácsi minapi cikke. Persze, hogy Vlagyimir Putyin, csak játszottam a neve magyar alakjával, bár a Vlagyimir is anyakönyvezhető nálunk.
Jó cikk, nagyon sok fontos adattal. Persze orosz szemmel, így tehát az 1939-es Lengyelországi területrabló háborújuk, amit a nácikkal közösen csináltak, az Ő esetükben csak a "Lengyelország által bekebelezett területek visszavétele volt". No, persze, a történelmet a győztesek írják.
A cikk perspektívája, miszerint Oroszország úgy szereti Ukrajnát, hogy mindjárt területébe is fogadná ... nem gyenge. És nem hagy kétséget arról, mi a Maci terve.

Viszont mindez rámutat arra, hogy az ukrajnai válság pusztán Oroszország elleni szankciókkal nem oldható meg, mert a problémát nem a mai Oroszország okozza - bár kétség kívül igen hatékonyan kihasználja.