Igen, kétharmad. Pedig voltunk mi már három harmad is. Nem is akárkihez, hanem Angliához és Franciaországhoz képest.

(...) a nagy telepítő II.GÉZA korában helyreállt az államháztartás egyensúlya, s a bizánci kultúra légkörében nevelkedett III.BÉLA utolsó éveiben jövedelme már Európa leggazdagabb királyainak, az angol és francia királyoknak jövedelmével vetekedett.

Vagyis a gazdaság mérhető teljesítménye azaz GDP-je - ha akkor bárki ismerte volna a GDP fogalmát - azonosnak mondható volt Magyarország és Európa nyugati hatalmai között.

Előre szólok: nem írok történelem könyvet, megtették már ezt akik értenek hozzá. Fénysebességgel fogunk haladni a témához.

Aztán Magyarországnak jött a tatár (aki igazában mongol volt), bár ebből még IV.BÉLA újjászervezte és helyreállította az országot. Ám pár század múlva a török nem két évre jött, de másfél százra.
Erre a "kis időre", bár változó intenzitással, ütközőzónává vált a három részre szakadó ország. Angliának és Franciaországnak ez időben a gyarmatosítás lehetősége nyílt meg...
Ami messze-messze nem csak állami projekt volt, hanem a magántőke nagyon is aktív volt benne, természetesen az állami szándékkal együtt működve. A Brit Keletindiai Társaság egy magáncég volt, de volt saját hadserege is.

Ezzel Őket mint mintát, el is engedhetjük. A török után a Habsburg monarchia része lett hazánk, 1867-től nevesítve is (Osztrák-Magyar Monarchia). A Habsburg monarchia ekkoriban középhatalom a világban, ennek részeként lehetőség lett a sok évszázados pusztulás helyreállítására.
De hogyan?
Csak úgy mint Angliában, az állami szándék mellé kellett a magántőke és vállalkozó szellem. A mából visszatekintve úgy látszik: ez működött, és - legalább is a korábbi helyzethez képest - sikeres volt. Íme egy érdekes cégér ebből az időből:

kép: hajoregiszter.hu

az Adria Magyar Királyi Tengerhajózási Rt. zászlója. Érdekes jelmondat. Pedig ez a cég is egy rendes tőkés vállalat volt, nem jótékonysági intézmény. Lehet, éppen ezért értették meg, hogy csak akkor működhetnek haszonnal, ha az őket körülvevő gazdasági környezet is jól működik?

Aztán elmúlt az O-MM, sőt, nem csak a monarchia, hanem az ország kétharmada is. Az így már európai országok között is kicsi ország ráadásul beszorult a békekötés korlátozásai közé és a Kis-Antant gyűrűjébe. Ez nem csak az államot korlátozta, de a szabad vállalkozást is.
Bár Bethlen István vezetésével egy kisebb gazdasági csodával sikerült konszolidálni az országot, de a korlátok szűkek voltak, és úgy tűnik, a fenti jelmondat is kiveszett a közgondolkodásból.
Miből gondolom ezt?
Magyarország és Csehszlovákia ugyanabból az államalakulatból lett. Mindkettőben elég jó volt a cukortermelés: répaföldek voltak bőséggel, cukorgyárak működtek évtizedek óta. Magyarországon a bérek alacsonyabbak voltak mit északabbra. vajon, hogyan hatott ez például a cukor árára?
Az bizony kétszer annyiba került. Csehszlovákiában ugye? Hát nem. Magyarországon. (az előadás nem csak erről szól, a téma 1:18:50-nél van, de az egészet megéri végighallgatni!)
?
Igen, jól gondoljátok, kartell. De ez akkor bevett gyakorlat volt, az egész világon. A kormányok nem, hogy nem üldözték, de állami oldalról még segítették is. És végre is, miért haragudnánk a cukorgyárosainkra? Ők csak azt akarták, hogy úgy éljenek, mint az európai kollégáik. Ne csóróbban. Ha máshogy nem megy a jövedelem megszerzése akkor így.

Ez egy alapvető paradigma váltás a "Hazának Használj" tehát: úgy termeld a magad hasznát, hogy közben a környezeted és a tágabb közösség is gyarapodik, helyett:
Ami jár az jár. Azt ki kell venni. A környezet az ország, a közösség, az egy ködös valami, az a fix ami a zsebben van.

Tudom: bántom a szegény cukorgyárosokat.
Nem.
Ez csak példa volt. És ha csak Ők lettek volna az egyetlenek, és csak akkor, és csak ott, szóba se hoznám. De ez a gondolkodásmód máig itt van, alapja volt a Horthy rendszernek, a Szovjet szatellit állam Magyarországnak. Igaz, annak más nem is lehetett, hiszen a szabad gondolatot is államosították, nem, hogy a termelőképes magánvagyonokat.

Tehát a szabad gondolkodás és a szabad vállalkozás mint fejlődési lehetőség egyszerűen nem létezett. A piac nem létezett. Ami létezett, az "pártállami állami" volt, az a bizonyos ködös közös, amiből az a megfogható a polgártárs számára - aki legyen bármilyen pozícióban, akár a felső elitben - ami a zsebébe kerül!

Egy ország tanulta meg: "Ami jár, az jár. Azt ki kell venni." és aki nem így csinálja az nettó hülye.

És ma?

Csehország és Magyarország bátran összehasonlítható. Sok évszázad történelmi kapcsolat, sőt O-MM-ban és szovjet uralom alatt, gyakorlatilag közös történelem, geopolitikai azonos helyzet, terület, lakosságszám passzol. Mindkettő EU és Schengeni övezet tag, saját nemzeti valutával. Egyik országnak sincs tengerpartja, extra energiahordozója vagy nyersanyaga.

Várható tehát, hogy a GDP-jük közel azonos. Hát nem. A magyar, húsz éve stabilan, a 2/3-a, a csehnek. Én örülnék a legjobban, ha a következő években az állítás alatti link mást mutatna.

Leszünk 3/3-os ország, nem, nem az angolhoz és a franciához, hanem a csehhez viszonyítva?
Rajtunk áll.

A cikknek született folytatása:

Felső egyharmad?

címmel.

111 évet lépünk vissza az időben, 1912-ben járunk. A Föld meghatározó hatalmai között egyensúlyi helyzet áll fent, a tudomány és az ipar újabb és újabb csodákat mutat.
Íme: tudunk már elsüllyeszthetetlen hajót is alkotni! (Mindjárt három ilyennek a terve születik meg, az OLYMPIC  a TITANIC és a GIGANTIC, de "Ő" már BRITANNIC néven került vízre 1915-ben, és azonnal a hadi szolgálatba állítják.)
Az elsüllyeszthetetlen TITANICot a kor legjobb tengerészeire bízzák, első útja igazi világszenzáció és társadalmi esemény - és ez lett az utolsó útja is.

A TITANIC azonnal legendává vált, számos irodalmi mű, film foglalkozott vele, és végtelen a tuti szakvéleményt mondók száma is. S ahogy múlnak az évek, távolodunk egyre a valóságtól, az igaz történettől.

A kedvencem a fikciós témában nem a "versenyre hajszolt hajó", a "részeg kapitány", a "szolgálatban elalvó figyelő matrózok" stb, stb. amiket rendre cáfoltak már az első vizsgálatok, hanem a Titanic Kincse film.
Azért, mert olyan messze megy a valóságtól, hogy öröm nézni. Komolyan. A hajó itt csak arra vár, szépen megülve az óceán fenekén (külsőleg picit viseletesen, de még a bálterem székei is a helyükön vannak!), hogy felhozzák, és befuthasson New Yorkba!
Enyhítő körülmény, hogy a hajó kettétörése akkor még nem volt elfogadott, sőt a hivatalos vizsgálat azt állította - szemben a tanúvallomásokkal (!) - hogy a hajó egészben süllyedt el. Bizonyíték a kettétört állapotra pedig csak 1985-ben érkezett, a roncs megtalálásakor.

kép: A Titanic kincse filmből - a hajó befutott New Yorkba, szűk hetven évvel a tervezett érkezése után!

A kincs? Nem mondom meg. Jó kis mese, megéri a szűk két órát.

De most már tényleg evezzünk (hogy stílusos legyek :) ) komolyabb vizekre. A 111. évforduló olyan fokon nem kerek, hogy ideje volt blogba venni!
Nézzük meg, mi is a TITANIC katasztrófájának - tényeken és szemtanuk vallomásain alapuló - igaz története!

Miért nem látták meg időben a jéghegyet a felhőtlen, ragyogóan csillagos éjszakán? Miért nem észlelte az alig 8 tengeri mérföldre (~16 km) álló CALIFORNIAN a TITANICOT, és annak rakétás és lámpás vészjeleit?
 

Tim Maltin vizsgálata a balesetről,

angol-amerikai dokumentum film 2012, rendező: Nigel Levy

Titanic: az ügy lezárva

* Titanic's Final Mystery *

A bizonyítékokon alapuló vizsgálat végig követése és az eredmény megismerése, most is sokkal-sokkal izgalmasabb és érdekfeszítőbb, mint a legfantáziadúsabb spekuláció!

De ...

Nem elvitatva Maltin, Levy és csapatuk munkáját és eredményeit, a téma iránt érdeklődőknek érdemes időt szánni a

TITANIC KISOKOS

csatornára!

Sok érdekes részletbe belemegy, ami nincs a történet fősodrában, és még a kifejezetten igényes feldolgozások is elsiklanak felettük. Ám mint tudjuk: az ördög mindig a részletekben bújik meg. Így igen sok figyelemre méltó gondolatot vet fel.
Azt viszont nem hallgathatom el, egyszeri civil hajósként (Magyar Hajózásért Egyesület - belvízi matróz) is, meg civil vasutasként és balesetvizsgálóként, de szimpla közlekedő emberként sem: utólag könnyű bölcsnek lenni.
De ez semmit nem von le a készítők érdemeiből, ám sose feledjük, hogy:
mi itt és most nem vagyunk semmilyen veszélyben, és sok-sok információval rendelkezünk a történtekről, és van időnk mérlegelni, végtelen időnk. Ám ott és akkor az esemény résztvevői nem ebben a helyzetben voltak, egy kicsit sem. Ezt mindig tartsuk szem előtt!

Némelyik felvetése pedig nem is olyan vad, mint eső hallásra. Ilyen az OLYMPIC - TITANIC csere. Ez üzletpolitikailag nézve teljesen logikus!
Az OLYMPIC, egy ütközés után, hosszú, kb. fél éves, javítás elé néz. Miközben nyilván már lekötött útjai vannak. Továbbá nagyon rossz reklám az, hogy a csodahajó kevesebb mint egy év üzem után, már fél évre eltűnik a forgalomból.
Miközben ott van a hajógyárban a majdnem kész TITANIC, ami azonos tervek alapján épült, és csak olyan apróságokban tér el, amit egy hathetes nagy javítás közbeni átalakításba belefér. S láss csodát: fél év helyett, hat hét múlva adják vissza az OLYMPICot! A TITANIC építése pedig csúszik, és fél évvel később adják át mint tervezték.
A megoldás, hogy járművek azonosítót cserélnek - üzemtechnikai vagy könyvelési ok miatt - bizony a vasúttörténetben is ismert.
A DR. LENGYEL ÁRPÁDDAL foglalkozó rész, meg mindenkinek különösen ajánlott!
 

S a Gyáli úton állt egy csukott bútorszállító,
És ott volt huszonháromban az első stúdió.
És műsor gyanánt akkoriban az is megfelelelt,
Ha Marcal János segédtiszt egy nótát énekelt.

LGT - Szól a rádió, 1977.

Bár nem a cikk témája, de nem tudom nem elmondani, hogy ez a dal az első magyarországi klip! Igen, hang klip. No, de hogy megismerjük a történetet, jóval korábbra kell visszamennünk, nem csak 1977-től, de 1923-tól is!

Ditrói Puskás Tivadar székely nemesi földbirtokos családból származott, de Pesten született 1844-ben, és érdemi vagyon már nem is maradt rá. Tanulmányait Angliában és az Amerikai Egyesült Államokban végezte. A tengeren túli évek során Thomas Alva Edisonnal is munka kapcsolatban volt.

Edison később, például 1911. évi magyarországi látogatásakor, [igen, szeretem a jó zenéket, és mind a már hivatkozott LGT mind ez a Fonográf dal, nem csak zenének remek, hanem történetileg is megállja a helyét - z.] úgy nyilatkozott, a hogy a telefonközpontot Puskás találta fel.
Ami igaz is, meg nem is. Maga a központ, mint távírda-központ, ekkor már létezett, 1890-től szabadalom is védte.
De az - ha hiszünk T. A. Edisonnak, és ugyan miért ne hinnénk - valóban Puskás ötlete volt, hogy ezt telefonok, azaz kétirányú élőszavas beszélgetések esetében is működhetne. Addig ugyanis a telefonok úgy működtek, hogy két készülék volt összekötve. Aki többfelé akart beszélni, több készüléket tartott.

Így készült el a világ első telefonközpontja 1878-ban Boston városában, az első európai pedig 1879-ben Párizsban.
Puskás Európában folytatta a munkát, 1881-ben épült vezetésével a budapesti telefonközpont, és továbbiak az Osztrák-Magyar Monarchia területén. Pár év múlva támadt egy ötlete. A telefon és a távírda összekapcsolása. Friss hírek szolgáltatása telefonon!

1893. február 15-én, 130 esztendeje, kezdte meg szolgáltatását a

BUDAPESTI TELEFONHÍRMONDÓ

ami eredetileg valóban telefon alapú volt, igaz, csak pár hónapig, aztán kiépült a saját vezetékhálózata.

Így a telefonhírmondónak született elképzelés az első -vezetéken műsort szolgáltató- rádióvá alakult!
Fénykorában sok-sok ezer előfizetővel rendelkezett, de nyilván sokkal többen hallgatták, hiszen hangszórók voltak a készülékeken.
Az adásidő délelőttől estig tartott. Hírek, sok tőzsdehír, udvari és katonai hírek, de délután nyelvórák, gyerekeknek szóló programok és opera közvetítés is színesítette a műsort. Pontos időt is jeleztek, 1911-től a köztéri és cégeknél működő elektromos órák központi szabályozását is ők végezték.

Nikola Tesla, több mint száz találmánya között a vezeték nélküli jeltovábbítást 1896-ban feltalálta. Igaz, nagy energiát nem tudott átvinni, de a szikra-távíró jeleit igen, és a XX. század elejétől egyre szélesebb körben alkalmazták, a tengeri hajózásban vették a legnagyobb hasznát. Nem cinizmus akart lenni a minta hajó, de ha nincs a rádió (nevezzük most már így) nem jött volna a CARPATHIA és nem menthet több mint hétszáz embert!

A rádió, immár a vezeték nélküli, az 1910-es években szólalt meg először, és 1920-tól már adások indultak a nagy sós vízen túl.

1923-ban, száz esztendeje, a magyar kormány is vásárolt külföldről adóberendezést, és mindjárt kettőt, igaz ekkor kísérleti célokra.
A szikratávírós rádiók nálunk is működtek akkor már évtizedek óta, elsősorban a hajózás és a hadsereg számára. Ezek tapasztalataira alapozhattak. Az egyik adót Sopronban a másikat Csepelen telepítették.

A kísérletnek híre ment, s bár a közönséget nem tervezték bevonni, megjelentek az első hallgatók.
Sőt! Saját adók létesültek, a Műegyetemi Rádió Club a hét egy napján saját műsort is sugárzott!
1925-re rendezték a jogi feltételeket, és megszületett a magyar rádiózás, akkori rendes nevén a: Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt, amibe a rádión kívül a Magyar Távirati Iroda is beletartozott. A műsor sugárzás a Posta feladata lett, ők üzemeltették az adóállomásokat.
A Gyáli útról idő közben a Rákóczi útra költözött a műsor készítés, de az itteni stúdió is hamar kicsinek bizonyult.
1928-ra elkészült a rádió központi stúdiója a Sándor - ma Bródy Sándor - utca 5-7. számú ház udvarán, a világ első kifejezetten rádió stúdiónak készült komplexuma!
1933-ban, kilenc évtizede, állt üzembe a 314 méter magas lakihegyi antenna (adó már 1928-tól volt ott). A Telefonhírmondó fél évszázadnyi szolgálat után1943-ban szüntette be műsorát - az akkori tervek szerint időlegesen - a háborús nehézségek elmúltáig.

A rádió története szép vastag kötet lenne, de talán inkább sorozat. Ám ez itt csak egy blogbejegyzés. Többet nem vállalhat, mint néhány érdekes, és a szerző meglátása szerint, kevésbé ismert történeti elem közzétételét.

Hogy félre ne értsetek, rögtön az elején leszögezem:
nagyon szeretem és tisztelem Bródy Jánost,
aki rengeteget adott, és ad, nekünk magyaroknak és a világnak az alkotásaival!
 

Amit azonban qurvára utálok, és soha nem tolerálok:

az összemosás és a közösség megbélyegzése.  

Ez nem a vélemény-szabadság, vagy a művészi-szabadság kérdése, hanem pusztán gazemberség.
Pontosan ezt csinálták például a nácik is. Mert minden elnyomó és jogfosztó rendszer pontosan így működött és működik ma is:
- kijelöli a bűnös csoportot (csoportok végtelen számú szempont szerint képezhetők, ezt soha ne feledjük el), és az ellen akit ehhez rendel, máris morális ok van, és mindig is ok lesz, fellépni.
Akár a legbrutálisabban, akár fizikai megsemmisítést alkalmazva is!
Hisz' lám, bűnös csoport tagja, az egyéni mérlegelés már szóba sem jöhet. 

BRÓDY JÁNOS - forrás: Wikipédia

Bródy János
Akit a hazája nem szeretett (Hivatalos videoklip - dalszöveggel) - 2018.

NEM, JÁNOS BÁCSI!
Nem a haza nem szerette az Édesapját, hanem azok az emberek, akik bizonyos divatokat és politikai kurzusokat követtek és követnek. Azok nem szerették, és nem szeretik.
Miért is nem szeretik?
Mert nem tehetnek mást. Hisz' nem olyan tehetségesek, mint Ön, vagy az Édesapja. Nekik ez az érvényesülési lehetőség maradt csupán: futni a divat után, az aktuális vonal mentén szaladva.
Mindezzel pedig együtt jár, hogy utálni kénytelenek azokat, akiknek erre, tehetségük okán, nincs szükségük.
És igen, a divat és a vonal szerint futók is itt éltek, és sajnos élnek is, közöttünk. De a hazát velük azonosítani: puszta hazugság. Akkor is, ha Ön mondja. Sőt!
Amiben viszont nagyon is közös az értékrendünk:
Nem a divattal és az aktuális vonallal kell menni, hanem kell erkölcsi bátorság gondolkodni és tenni, és ezekért felelősséget vállalni - igen, egyetértésem.

Azt mondta a Vitya, majdnem egy évtizede, ott Tusványoson, hogy: 

A munkaalapú állam korszaka következik. Ne az legyen a magyar társadalom szervezőelve, hogy mindent szabad, ami más szabadságát nem sérti, hanem legyen az, hogy amit nem akarsz, hogy veled cselekedjenek, te se tedd azt másokkal.

Azóta is nagy a riadalom! De miért is?
A gondolat egy kicsit sem új, Engelsz Frigyes ezt már réges régen leírta, ha jól rémlik eredetileg 1878-ban, és Svácban jelent meg a könyv amely tartalmazta, de kiadták itthon is.

Nézzétek csak:

A munka minden emberi élet első alapfeltétele, mégpedig olyan fokban, hogy bizonyos értelemben azt kell mondanunk: a munka teremtette meg magát az embert.

Szóval a gondolat kicsit sem polgári és jobboldali és még véletlenül sem valami rossz magyarkodás.

Sőt! Kifejezetten kommunista és internacionalista! Íme:

1949. évi XX. törvény - A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA

9. §
(1) A Magyar Népköztársaság társadalmi rendjének alapja a munka.
(2) Minden munkaképes polgárnak joga, kötelessége és becsületbeli ügye, hogy képességei szerint dolgozzék.
(3) A dolgozók munkájukkal, munkaversenyben való részvételükkel  ... stb.

A jogásznyelv buharini alkotmánynak is nevezi, szóval szovjet a javából! 

De térjünk vissza magához a munkához, amely, mint láttuk a szocialista Magyarországon "kötelesség és becsületbeli ügy" volt. Az igazolt munkahely hiányát, ami jogi tényállás volt, "K.M.K" büntették . Dutyival is akár!

De mi is az a munka? A Marxizmus szerint voltaképpen egy fogyasztási cikk. A tőkés megvásárolja a munkás munkaerejét, ez a MUNKA. Íme:

Az árutermelés bizonyos fejlődési fokán a pénz tőkévé változik át.
Az áruforgalom képlete ez volt: Á (áru) – P (pénz) – Á (áru), vagyis bizonyos áru eladása egy másik áru vásárlása céljából. A tőke általános képlete ennek a fordítottja: P–Á–P, vagyis vétel (haszonnal való) eladás céljából.
Marx a forgalomba bocsátott pénz eredeti értékének ezt a növekedését értéktöbbletnek nevezi. A tőkés forgalomban a pénznek ez a »növekedése« közismert tény. Éppen ez a »növekedés« változtatja a pénzt tőkévé mint külön, történelmileg meghatározott, társadalmi termelési viszonnyá. Az értéktöbblet nem származhat az áruforgalomból, mert az áruforgalom csak egyenértékek cseréjét ismeri, nem származhat az árak emeléséből sem, mert a vevők és eladók veszteségei és nyereségei kölcsönösen kiegyenlítenék egymást, márpedig itt nem egyedi, hanem tömeges, átlagos, társadalmi jelenségről van szó.
Hogy a pénzbirtokos értéktöbblethez juthasson, ehhez az szükséges, hogy a piacon »olyan árut fedezzen fel, amelynek maga a használati értéke azzal a sajátos tulajdonsággal rendelkezik, hogy érték forrása, vagyis olyan árut, amelynek fogyasztási folyamata egyszersmind értéket létrehozó folyamat.
És ilyen áru létezik.
Ez az ember munkaereje.
Ennek fogyasztása a munka, a munka pedig értéket hoz létre.
A pénzbirtokos a munkaerőt értékén vásárolja, amelyet – mint minden más áru értékét – a termeléséhez társadalmilag szükséges munkaidő (vagyis a munkás és családja ellátásának értéke) határoz meg.
A pénzbirtokos a munkaerő megvásárlásával jogot szerez ennek elfogyasztására, vagyis arra kényszerítheti, hogy egész nap, mondjuk 12 órán át dolgozzon. Márpedig a munkás már 6 óra alatt (a »szükséges« munkaidő alatt) annyi terméket hoz létre, amennyibe ellátása kerül, a következő 6 óra alatt pedig (a »többlet« munkaidő alatt) a tőkés által meg nem fizetett »többlet«-terméket, vagyis értéktöbbletet hoz létre.

Ennek tükrében aligha csodálható a közösségi oldalaink számos megosztásának munka értelmezése, ami ... na, inkább hagyjuk is most, látjuk eleget.
Hát ja.
Ha meggondolom, hogy azért melózok, hogy egy olyan pénzeszsákot tömjek, amiben már eleve az én pici kis pénztárcácskám tartalmának kifejezhetetlen többszöröse van .... hát valóban. Ez pont olyan hasznos, mint homokot hordani a sivatagba. Oké, fizetnek érte, de európai uniós átlagban itt nálunk silányan keveset, és végül is, amúgy is értelmetlen.

Fentiekből logikusan következik, hogy az a jó munkaerő, aki azt mondja "nem kell a munka után futni, majd megtalál", és az az igazán okos, aki: "a miénk a gyár, hazavisszük" elvet gyakorlatba is ülteti.
Eredmény:
A szovjet rendszer, a nagy Szojuz és a szatellit államok esetében egyaránt, gazdasági csődben múlt ki. Nem túl biztató jövőkép.

Lehet, újra kéne gondolnunk mit is értünk munka alatt?

Mondok javaslatot, de várom mindenkiét!

Munka = olyan (ellenszolgáltatásért, vagy a nélkül vállalt) tevékenység, ahol az elvégzendő feladat örömteli élmény, és maga a jutalom.

Van ilyen. Ám nem dobják utánunk és nem is talál meg. Ezt a munkát meg kell teremteni. Nem egyszer, hanem minden pillanatban. A megteremtés során pedig nem ritkán vár olyan feladat, ami minden, csak nem öröm és jutalom. De ha jól teremtünk, ezek fogynak, és eljutunk magához a munkához.
Mondom én.

Nem kell egy etológiai kongresszuson feltenni ezt a kérdést, hogy a kérdezőt simán körülröhögjék - és tök jogosan röhögjék körül.
Mert mindenki tudja (már persze aki közelről látott már négy praclin szaladgáló ugató lényt), hogy a nózi színe, de még a szőrzet színe és mintázata is egy dolog. A lényeg a kutya egyénisége! Ez a döntő.

De mi emberek, így a magunk fajtájában, hogy is csináljuk ezt?

Prekoncepciók sorát halmozzuk fel, a származásra, vallásra, vagyoni helyzetre, anyanyelvre, világnézetre, és igen, akár bőrszínre. Egy szóval, bármire is.
A legfontosabb meg elmarad.

Föld bolygó napjainkban: élünk rajta, bő nyolc milliárdnyian.
Ebből cirka húsz millióan (a pontos szám vita tárgya, és nem csak a magyar anyanyelvűek számítanak, hanem mindenki aki érti a magyar szót) tudunk magyarul.
Mivel a blog magyar nyelvű, ezért magyar lesz a minta, és hogy semmi bántódás ne legyen: potsdam-jaltai magyari határok közül.

Az 1980'as évek derekán megszületik két lány.

- Az egyik két ismert művész gyermeke a fővárosban. Hírességek, igazi művészek, között nő fel.
- A másik árva vidéken. (Jó, vannak szülei, de csak felnőtt korában jön létre egy találkozás.) Három nevelő-család, van ahol konkrétan szíjjal verik.

A két életkezdet a honi viszonyok közötti két lehetséges végletet igen jól reprezentálja.
Igen, lehetne durvábbakat is, de bőven látszik a fényévnyi távolság a várható életminőség és a lehetőségek között, már az első légvételüknél.
Tehát az egyik: törvény szerűen egyenes úton a sikerbe jut! A másik meg, hát az bizony máshová.
És nem?
És NEM!

Ha figyeljük az interjúkat és az ezekben kibontakozó életutakat, akkor kiderül, hogy
egyiküknek sem volt könnyű, és ma sem az. De felépítették önmagukat és értéket adnak nekünk.
S mind e közben a nehézségeik és problémáik, lényegüket tekintve, azonosak.

Nem árulok zsákba macskát, ZSIGA MELINDA és TARÁN ZSÓFIA REBEKA és azért írtam Őket csupa nagy betűvel, mert mindkettőre felnézek és mindkettőt tisztelem.
Az életművükért.
Akkor is, ha mindkettőnek több van még előre mint hátra. Mert az a tisztelet tárgya, amit eddig megalkottak önmagukból.

Na, a sok rizsám helyett nézzük meg ezeket, és lássuk be: a kutyusoknál feltett barna vagy fekete orr kérdésnél csak a mi fajtánk közötti "fekete vagy barna nózi" kérdés a nagyobb ostobaság!

Zsiga Melinda - D.Tóth Krisztával, Elviszlek magammal.

Tarján Zsófi - Kadarkai Endrével, Egyszóval.

Tarján Zsófi - D.Tóth Krisztával, Elviszlek magammal.

Zsiga Melinda - Geszti Péter, Geszti+.

.

kép forrása: alább linkelt cikk

145 éve született Molnár (Neumann) Ferenc író!

Bár mi magyarországi lányok és fiúk első sorban a Pál Utcai Fiúk szerzőjeként nem szeretjük, mert ugye az kötelező olvasmány a suliban. Ami pedig kötelező az gyanús!
Biztos valami agyunk-mosási dolog, na: hajítsuk el, gyorsan és messzire!
De munkássága igen gazdag, bár ha "csak" ezt alkotta volna, akkor is méltón lenne a magyar irodalomtörténetben.

Sajna, nincs postásom odaátra, de ha volna, ezt az olvasói levelet írnám neki születésnapjára:

Feri Bácsi!

- Ha ma élnél, hogy írnád meg a Pál Utcai Fiúkat?

A mi mai polgári társadalmunk előtt éltünk közel fél évszázadot, (igaz a végére már-már és szinte-szinte elviselhető, de nem jó, csak éppen elviselhető volt a körülmény), vörös diktatúrában.
Aztán nagy reményekkel mindent elhittünk amit a nyugati "igazi demokráciák, igazi polgárai" mondtak.
Igen, vállalom! Én elhittem.
Aztán azt láttuk, hogy a mai einstand jelenet kb. így néz ki:

- Nemecsek, ide az üveggolyókat!
- De hát nincsenek is nálam, de igen van egy kis zsebpénzem és suli után mennék a boltba.
- Igyekezzél! Mert azok üveggolyók már akkor a miénkek voltak, amikor az üveggyárban kiöntötték! Te csak bitorlod ami a miénk! Hogy jössz te ehhez?! Morális igazság szolgáltatás, hogy hozzánk kerüljenek!

Azt hiszed viccelek? Bár viccelnék!

Nyakig ülök én az átlagban,
Statisztikák mesélnek énrólam,
Boldogan oldódom a tömegben,
Alkotó és munkakedvem töretlen!