Végtelen Történet

A cikk a Kétharmad. , igen, így: ponttal a végén a címnek, bejegyzésnek a folytatása.

Szeretjük magunkat sajnálni, mindenért is, mindenhol is, mindenkinek is panaszkodni. És nem kis mértékben: van is mért.
Vegyük csak ezt a kettőt: fél évezrede nem nyertünk háborút. Átnézünk (csak egy határon!) és mit látunk? Az osztrák, akivel történelmi időben mérve nem is régen, évszázadokig egy monarchiában voltunk, és együtt vagyunk ma, is az  Európai Közösségben, sokkal-sokkal jobban él mint mi. És folytathatnánk.... 

Közben pedig, ha elkezdjük böngészgetni a nyilvános világstatisztikákat [világ? ha-ha-ha! a Földünk igen pici ám! - hallgassátok csak meg Carl Edward Sagan gondolatát erről!] de most maradjunk a témánál:

A Föld bolygón jelenleg hivatalosan 195 db. ország van, ebből 193 az ENSz tagja. De a másik kettő is jelen van, megfigyelő státuszban, Palesztina és a Vatikán.
De, igazában kétszáz fölött van a létező, magukat különállónak tekintő és valamilyen fokú önálló nemzetgazdaságot működtető területek száma.

Hol vagyunk mi azon a bizonyos Halványkék pöttyön?

A felső harmadban, de a termelékenység alapján, a tizedik (mondom: 10.!) helyen. A termelékenység az eddigi emberi történelemben mindig a jóléti társadalom kifejlődésének előfeltétele volt (pl. itt a 14. oldaltól). 

Elárulom, engem ez nagyon meglepett.
Hiszen, legyünk reálisak. Hazánk területe, népessége, gazdasági, katonai, politikai súlya, nagyon diplomatikusan fogalmazva is: csekély a bolygón. Nincs tengerpartunk, nincs értékesíthető extra energiahordozónk, ásványkincsünk, stb, stb..

Sajnos a "világ" statisztika csak egy részét tartalmazza az országoknak, így a globális helyünket az adott terület adata, és a többi földrész országainak adata megnézése után kapjuk meg. Továbbá, láthatóan nem minden adat jön be, jól látszik ez a "kórházi ágyak" témánál, ahol több földrész listája igen rövid, de ha bejönnének is adatok, nem hiszem, hogy befolyásolná a mi helyünket.
Ne értsetek félre! Nem azt mondom, hogy "ez itt a Kánaán, álljunk meg!" 1984. óta dolgozom a honi egészségügyben, jócskán van itt jobbá tenni való, de ma sem a világ, és még nem is az EU "legalja".

Ami viszont nagyon jól látszik a fentiekből, s ha jól bele gondolunk, a történelmünkből is:

Az egyetlen esélyünk Önmagunk.

A következő okán: az tiszta sor, hogy hiába tudhatjuk magunkat a felső harmadban, globális méretben, de ez csak egy átlagos felső harmad és itt lenni valójában alig több a szerény megélhetésnél. Nem nyomor, de nem is gazdagság. Tehát Magyarországnak soha nem lesz (és soha nem is volt pénze) megvenni a legújabb, legjobb, legnagyobb, stb. akármit is és akármennyit is.
Ez pedig minden korban az eredményezte, hogy országunk lakói korra, nemre, lakhelyre, és iskolai végzettségre - hogy csak a fő-fő statisztikai csoportokat citáljuk - való tekintet nélkül, csak akkor tudtak gyarapodni, ha használták a kezüket és az eszüket! Azaz, gondolkoztak és dolgoztak!

A gondolat miszerint: miénk a gyár / az ország, két módon fejezhető be:

- hazavisszük, mert a közös az amolyan ködös izé, de az ami a zsebben van, na, az biztos!

- munkát fektetünk bele, mert a közös gyarapodással együtt mindannyian gyarapodunk!

Akkor most mi legyen?

Azt mondta a költő, bő százkilecven éve:

Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;

Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!

Igen, ez volt a reform-kor. Ezt követte aztán a magyar polgári forradalom, és szabadság harc (ami ugyan túlerővel leveretett) de ami nélkül nem lett volna kiegyezés és a mai napig a magyar történelem egyik sikeridejének számító O-MM.

S bár a munkaalapú társadalomról e blogban írtam korábban, jó szívvel a kétharmad - háromharmad kérdésre a másik blogom alcímének második felét tudom adni: nincs más hátra mint előre!
 

Záró gondolatként pedig, sose feledjük, hogy:

mindig van feljebb!

De fölfelé nem visz a lejtő, azért a haladási irányért dolgozni kell!