Végtelen Történet

Számoltam. Tíz napja volt a 2026. évi országgyűlési választás hazánkban és hazánkon kívül! Az eredmény ismert, de aki lusta kattintani, annak beképezem

Mivel a választási rendszerünk nem arányos típusú, hanem a győztesnek kedvez, így ismét erős kormánytöbbség jött létre a parlamentben. A nem arányos választási rendszert, nem egy hazai párt találta fel, hanem a Föld legrégebbi parlamentáris demokráciája, az angol. Mi volt a cél? A gyenge kormány probléma kiküszöbölése. Az ánglius úgy gondolkodott:
- mikor volt jó nekünk? - amikor erős és jó királyaink voltak! Az ország és a birodalom gyarapodott, jól éreztük magunkat. Amikor erős, de rossz király volt, az ország és a birodalom gyarapodott, bár nem éreztük jól magunkat. Amikor gyenge király volt, akkor mindegy volt, hogy jó vagy rossz akar-e lenni, nem tudta megvalósítani, sőt, az ország gyengült, és veszélybe került.
Tehát, most letettük a királyt a kormányzásról, Ő innentől uralkodik, de nem kormányoz. A kormány fog kormányozni. Mire van szükségünk tehát? Erős kormányra, no és szabad választásokra, hogy, ha az erős kormány rossz volna, jobbat válasszunk helyette! Így találták ki a köbözési szabályt, aki egy kicsivel is megnyeri a választást, az tarolja a többséget.

S így van ez nálunk is, miközben messze nem olyan durva, mint az Angol, de aki megnyeri a választást, az bizony behúzza a 2/3-ot, mint a sicc! Idén a Tisza Párt húzta be, 53%-nyi listás mandátumra közel 71%-nyi parlamenti helyet.
Stabil kormánytöbbség, de ne irigyeljük, nem egyszerű a helyzet amiben dolgozni fognak, és bőven a belföldi pálya a kisebb nehézségi fok.
Gondolhatnánk, hogy akkor most vége a kampánynak, aki nagyot nyert, az nagyon örül és készül a munkára. Aki kicsit nyert, parlamentben van, igaz ellenzékben, Ő erre készül. Aki vesztett, az kint maradt a patkóból, valamit kezdhet magával, készülhet a következő választásra.
De, az is igaz, hogy amelyik párt nálunk eddig kihullott a parlamenti szerepből, az már nem került vissza oda, sőt, gyakran meg se érte a négy év múlva esedékes választást! Szóval van feladat kint-bent, biztos ezzel foglalkoznak.
Hát nem.
A legtöbb politikusunknál és a pártszimpatizáns nemzettársunknál mint ha beakadt volna a kampány-üzemmód, annak is a legalja üzemmód a "hergelés!" kapcsoló. Mire gondolok? Mondom:

A választáson hat párt indult. (a Fidesz-KDNP két párt, még ha régóta repülnek egy varázs-szőnyegen, akkor is) Ebből négy jutott a parlamentbe, a kiesők a Demokratikus Koalíció ami nem koalíció, hanem konkrétan egy párt. Csak mivel a pártállami idők okán, a "párt" szótól sokan viszolyognak mifelénk, a politikusok időnként Fórumnak, Szövetségnek, Mozgalomnak no és Koalíciónak címzik a pártjukat. Továbbá a Magyar Kétfarkú Kutya Párt voltak, utóbbi sajnos az 1%-os küszöböt sem érte el, így vissza kell fizetnie a pártnak járó támogatást, ami nem kis összeg, több mit háromnegyed-milliárd forint. A szabályozást eredetileg a kamupártok (amik jogilag vannak ugyan, de valós táboruk, valós szavazóbázisuk nincs) ellen találták ki, akik megalakulnak, élve a törvényi lehetőséggel, támogatást kérnek, majd a választást persze elbukják, hisz' nincs valós társadalmi csoport akit képviselnének és aki rájuk szavazott volna.
No, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt, nem ilyen, 2009-ben afféle protest-párt alapokkal jelent meg, de végzett valódi közéleti tevékenységet, és voltak nem csak jelöltjei de szavazói is, legutóbb az Európa Parlamenti és Önkormányzati választásokon is. EP helyet nem nyertek, de Polgármesterséget és önkormányzati képviselői helyeket igen, és így számos önkormányzat képviselő-testületében vesznek részt a munkában. Szóval kicsit sem kamupárt. Ráadásul az egyetlen párt voltak a kampányban, akik nem a riválisok intenzív besarazásával bombázták a közönséget, hanem szellemes jelmondatokkal:
"Rendszer újraindítás - ne kapcsolja ki a népet!" (ez volt a kedvencem, mert rendkívül diplomatikusan csípte meg a többi pártot, főképp a rendszerváltást követelőket, akik valahogy azt mindig elfelejtették elmondani, hogy a parlamentáris demokrácia rendszerét mire is kívánnák leváltani?), "Embert juttatunk a parlamentbe!" (ezt sajnos nem érték el), "Megmentettük egy politikai hirdetéstől!" (óriásplakát felírat, a többi párt plakátjai ismeretében, tényleg mentés volt) , "Visszalopjuk az országot!" (na ezért biztos haragudtak, akik magukra vették).
Ám de a Kutyára kemény nyomás volt végig a választás során, hogy ne induljon! Azt hiszitek ez valami vicc, hogy egy legálisan és országosan működő pártot csak úgy felszólítanak, hogy ne induljon? Hát nem. Ez a magyar rögvalóság. Ám de nem Ők voltak az egyetlen párt, aki ezzel szembesült. A másik a DK volt, akinek olyan jelöltjei kényszerültek visszalépni, akiknek komoly politikai tevékenység, sok évnyi, akár több ciklusnyi országgyűlési képviselőség volt a hátuk mögött! De ez semmit nem számított, vissza kellett lépniük a politikában tök ismeretlen riválisaik javára, akik rendre fényesen győztek is a választókerületben. Jó, attól, hogy valaki új egy szakmában, még lehet jó benne. Most még nincs tapasztalat, de fél-egy év múlva már alkothatunk véleményt.

Na, térjünk vissza a Kutyára. Már mondtam, hogy Ők kifejezetten szolidak és szellemesek voltak a többiekhez képest, akik folyamatosan sarazták egymást, a véghajrában a kölcsönös  hazaárulózásig jutva. Gondoltam, innen már nincs lejjebb, de párhuzamosan megjelent három film is! Mindegyik dokumentumfilmként aposztrofálta magát.
Az, hogy választás idején filmmel kampányol valaki, az bizony föl van már találva, ilyen volt az USA-ban 1992. évben Ross Perot elnöki kampánya (nem Ő nyert, hanem Bill Clinton), ahol az 1984-ben, valós alapokon készült játékfilm, az "On Wings Of Eagles" azaz a "A Sasok Szárnyán" (a téma az iráni 1979-es események során személyek és pénz kimentése Iránból) komoly szerepet kapott a kampányában. Ilyen volt nálunk 2022-ben az ELxURTUK. A minőségi különbség annyi az idei három, és ezen korábbiak között, hogy A Sasok Szárnyán s az ELxURTUK bevallottan egy játékfilm, forgatókönyvvel, színészekkel, még ha valós történelmi események is ihlették. Szóval esetükben van miről beszélgetni: milyen a forgatókönyv, a rendezés, a színészi munka, stb. no és mennyi a történeti hűsége?
Az idei választásra készült filmek nem ilyenek, Ők dokumentum-filmként aposztrofálva kerültek elő. A dokumentum-film ugye egy nem részrehajló alkotók által készül, akiknek a téma iránt semmi külön érdekük nincs. A három film: "Tavaszi szél" róla nem tudok nyilatkozni, mert nem láttam, a Partizán interjús értékelésén meg mit kommentáljak, az annak jó. A másik "Az ebek ura" a harmadik "A szavazat ára" . Na ez a kettő megér egy misét.
Mivel nem vagyok, és sose voltam bármely párt tagja, aktivistája sem, továbbá bűnöző sem voltam soha, tehát nem bűnöztem együtt senkivel és jövőben sem tervezem, nem látok bele a történetekbe. Előzőek okán tehát nem tudom eldönteni, hogy mi az igaz a bemutatottakból. De ha bármi igaz, akkor remélem akik bele látnak nem csak nézegetik, de hatóságnál feljelentést tettek már régen, hogy független vizsgálat, és független bírósági ítélet segítsen nekem, egyszerű honpolgárnak megtudni, hogy mi igaz mindezekből.

Legyen világos:
- aki bűnt követ el, az korra, nemre, etnikumra, vallásra, pártállásra, stb tekintet nélkül kapja meg érte ami jár!
- akinek tudomása van bűncselekményről, bizonyítékokkal bír, az tegye meg a feljelentést! És következzen vizsgálat, és ha van miért, akkor bírósági eljárás, ahol kimondhatják a bűnösséget.

Politikai nyilatkozatok, és gyakran arc nélkül vállalt vélemények nem bizonyító erejűek a jogállamban.

Eddig minden szabad választáson részt vettem, és választottam, de soha életemben nem voltam párt tagja, aktivistája, stb. Ennek okán anyagilag se támogattam pártot soha. Most kivételt tettem: 


 

Az első kommentelőm pedig igazolja is a döntésemet. Nem, semmi gond azzal, hogy Ő nem kedveli a Kutyát, mert nem fogadta meg "a jótanácsot" és nem hajtotta végre egy másik párt taktikai játékának támogatását. Bár, jegyezzük meg: ez szíve joga volt, ezzel semmilyen jogi vagy erkölcsi szabályt nem sértett meg. Sőt! De igazában azzal sincs semmi gond, hogy a pártok, politikusok taktikáznak. Mióta politika és pártok vannak, a politikusok és a pártok taktikáznak. A gond az egész hazai közéletünk minőségével, szellemiségével és etikájával van! Komoly gond.
Azzal az értékbeállítással van a baj, hogy a sikert nem attól várjuk, hogy jobbak legyünk, hanem attól, hogy jobban tapossuk le a riválisokat, mint Ők minket.

  

Elszámoltam tízig és kimondtam:
Hívhatják bárhogy a miniszterelnököt, ha ez marad az életideánk, hogy ne jobbak legyünk, hanem jobb taposók legyünk, akkor nem fog változni semmi.