Kétharmad.
2023.05.05 Igen, kétharmad. Pedig voltunk mi már három harmad is. Nem is akárkihez, hanem Angliához és Franciaországhoz képest.
Vagyis a gazdaság mérhető teljesítménye azaz GDP-je - ha akkor bárki ismerte volna a GDP fogalmát - azonosnak mondható volt Magyarország és Európa nyugati hatalmai között.
Előre szólok: nem írok történelem könyvet, megtették már ezt akik értenek hozzá. Fénysebességgel fogunk haladni a témához.
Aztán Magyarországnak jött a tatár (aki igazában mongol volt), bár ebből még IV.BÉLA újjászervezte és helyreállította az országot. Ám pár század múlva a török nem két évre jött, de másfél százra.
Erre a "kis időre", bár változó intenzitással, ütközőzónává vált a három részre szakadó ország. Angliának és Franciaországnak ez időben a gyarmatosítás lehetősége nyílt meg...
Ami messze-messze nem csak állami projekt volt, hanem a magántőke nagyon is aktív volt benne, természetesen az állami szándékkal együtt működve. A Brit Keletindiai Társaság egy magáncég volt, de volt saját hadserege is.
Ezzel Őket mint mintát, el is engedhetjük. A török után a Habsburg monarchia része lett hazánk, 1867-től nevesítve is (Osztrák-Magyar Monarchia). A Habsburg monarchia ekkoriban középhatalom a világban, ennek részeként lehetőség lett a sok évszázados pusztulás helyreállítására.
De hogyan?
Csak úgy mint Angliában, az állami szándék mellé kellett a magántőke és vállalkozó szellem. A mából visszatekintve úgy látszik: ez működött, és - legalább is a korábbi helyzethez képest - sikeres volt. Íme egy érdekes cégér ebből az időből:
az Adria Magyar Királyi Tengerhajózási Rt. zászlója. Érdekes jelmondat. Pedig ez a cég is egy rendes tőkés vállalat volt, nem jótékonysági intézmény. Lehet, éppen ezért értették meg, hogy csak akkor működhetnek haszonnal, ha az őket körülvevő gazdasági környezet is jól működik?
Aztán elmúlt az O-MM, sőt, nem csak a monarchia, hanem az ország kétharmada is. Az így már európai országok között is kicsi ország ráadásul beszorult a békekötés korlátozásai közé és a Kis-Antant gyűrűjébe. Ez nem csak az államot korlátozta, de a szabad vállalkozást is.
Bár Bethlen István vezetésével egy kisebb gazdasági csodával sikerült konszolidálni az országot, de a korlátok szűkek voltak, és úgy tűnik, a fenti jelmondat is kiveszett a közgondolkodásból.
Miből gondolom ezt?
Magyarország és Csehszlovákia ugyanabból az államalakulatból lett. Mindkettőben elég jó volt a cukortermelés: répaföldek voltak bőséggel, cukorgyárak működtek évtizedek óta. Magyarországon a bérek alacsonyabbak voltak mit északabbra. vajon, hogyan hatott ez például a cukor árára?
Az bizony kétszer annyiba került. Csehszlovákiában ugye? Hát nem. Magyarországon. (az előadás nem csak erről szól, a téma 1:18:50-nél van, de az egészet megéri végighallgatni!)
?
Igen, jól gondoljátok, kartell. De ez akkor bevett gyakorlat volt, az egész világon. A kormányok nem, hogy nem üldözték, de állami oldalról még segítették is. És végre is, miért haragudnánk a cukorgyárosainkra? Ők csak azt akarták, hogy úgy éljenek, mint az európai kollégáik. Ne csóróbban. Ha máshogy nem megy a jövedelem megszerzése akkor így.
Ez egy alapvető paradigma váltás a "Hazának Használj" tehát: úgy termeld a magad hasznát, hogy közben a környezeted és a tágabb közösség is gyarapodik, helyett:
Ami jár az jár. Azt ki kell venni. A környezet az ország, a közösség, az egy ködös valami, az a fix ami a zsebben van.
Tudom: bántom a szegény cukorgyárosokat.
Nem.
Ez csak példa volt. És ha csak Ők lettek volna az egyetlenek, és csak akkor, és csak ott, szóba se hoznám. De ez a gondolkodásmód máig itt van, alapja volt a Horthy rendszernek, a Szovjet szatellit állam Magyarországnak. Igaz, annak más nem is lehetett, hiszen a szabad gondolatot is államosították, nem, hogy a termelőképes magánvagyonokat.
Tehát a szabad gondolkodás és a szabad vállalkozás mint fejlődési lehetőség egyszerűen nem létezett. A piac nem létezett. Ami létezett, az "pártállami állami" volt, az a bizonyos ködös közös, amiből az a megfogható a polgártárs számára - aki legyen bármilyen pozícióban, akár a felső elitben - ami a zsebébe kerül!
Egy ország tanulta meg: "Ami jár, az jár. Azt ki kell venni." és aki nem így csinálja az nettó hülye.
És ma?
Csehország és Magyarország bátran összehasonlítható. Sok évszázad történelmi kapcsolat, sőt O-MM-ban és szovjet uralom alatt, gyakorlatilag közös történelem, geopolitikai azonos helyzet, terület, lakosságszám passzol. Mindkettő EU és Schengeni övezet tag, saját nemzeti valutával. Egyik országnak sincs tengerpartja, extra energiahordozója vagy nyersanyaga.
Várható tehát, hogy a GDP-jük közel azonos. Hát nem. A magyar, húsz éve stabilan, a 2/3-a, a csehnek. Én örülnék a legjobban, ha a következő években az állítás alatti link mást mutatna.
Leszünk 3/3-os ország, nem, nem az angolhoz és a franciához, hanem a csehhez viszonyítva?
Rajtunk áll.
A cikknek született folytatása:
címmel.
Cimkék: 