Végtelen Történet

Azt mondta a Vitya, majdnem egy évtizede, ott Tusványoson, hogy: 

A munkaalapú állam korszaka következik. Ne az legyen a magyar társadalom szervezőelve, hogy mindent szabad, ami más szabadságát nem sérti, hanem legyen az, hogy amit nem akarsz, hogy veled cselekedjenek, te se tedd azt másokkal.

Azóta is nagy a riadalom! De miért is?
A gondolat egy kicsit sem új, Engelsz Frigyes ezt már réges régen leírta, ha jól rémlik eredetileg 1878-ban, és Svácban jelent meg a könyv amely tartalmazta, de kiadták itthon is.

Nézzétek csak:

A munka minden emberi élet első alapfeltétele, mégpedig olyan fokban, hogy bizonyos értelemben azt kell mondanunk: a munka teremtette meg magát az embert.

Szóval a gondolat kicsit sem polgári és jobboldali és még véletlenül sem valami rossz magyarkodás.

Sőt! Kifejezetten kommunista és internacionalista! Íme:

1949. évi XX. törvény - A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA

9. §
(1) A Magyar Népköztársaság társadalmi rendjének alapja a munka.
(2) Minden munkaképes polgárnak joga, kötelessége és becsületbeli ügye, hogy képességei szerint dolgozzék.
(3) A dolgozók munkájukkal, munkaversenyben való részvételükkel  ... stb.

A jogásznyelv buharini alkotmánynak is nevezi, szóval szovjet a javából! 

De térjünk vissza magához a munkához, amely, mint láttuk a szocialista Magyarországon "kötelesség és becsületbeli ügy" volt. Az igazolt munkahely hiányát, ami jogi tényállás volt, "K.M.K" büntették . Dutyival is akár!

De mi is az a munka? A Marxizmus szerint voltaképpen egy fogyasztási cikk. A tőkés megvásárolja a munkás munkaerejét, ez a MUNKA. Íme:

Az árutermelés bizonyos fejlődési fokán a pénz tőkévé változik át.
Az áruforgalom képlete ez volt: Á (áru) – P (pénz) – Á (áru), vagyis bizonyos áru eladása egy másik áru vásárlása céljából. A tőke általános képlete ennek a fordítottja: P–Á–P, vagyis vétel (haszonnal való) eladás céljából.
Marx a forgalomba bocsátott pénz eredeti értékének ezt a növekedését értéktöbbletnek nevezi. A tőkés forgalomban a pénznek ez a »növekedése« közismert tény. Éppen ez a »növekedés« változtatja a pénzt tőkévé mint külön, történelmileg meghatározott, társadalmi termelési viszonnyá. Az értéktöbblet nem származhat az áruforgalomból, mert az áruforgalom csak egyenértékek cseréjét ismeri, nem származhat az árak emeléséből sem, mert a vevők és eladók veszteségei és nyereségei kölcsönösen kiegyenlítenék egymást, márpedig itt nem egyedi, hanem tömeges, átlagos, társadalmi jelenségről van szó.
Hogy a pénzbirtokos értéktöbblethez juthasson, ehhez az szükséges, hogy a piacon »olyan árut fedezzen fel, amelynek maga a használati értéke azzal a sajátos tulajdonsággal rendelkezik, hogy érték forrása, vagyis olyan árut, amelynek fogyasztási folyamata egyszersmind értéket létrehozó folyamat.
És ilyen áru létezik.
Ez az ember munkaereje.
Ennek fogyasztása a munka, a munka pedig értéket hoz létre.
A pénzbirtokos a munkaerőt értékén vásárolja, amelyet – mint minden más áru értékét – a termeléséhez társadalmilag szükséges munkaidő (vagyis a munkás és családja ellátásának értéke) határoz meg.
A pénzbirtokos a munkaerő megvásárlásával jogot szerez ennek elfogyasztására, vagyis arra kényszerítheti, hogy egész nap, mondjuk 12 órán át dolgozzon. Márpedig a munkás már 6 óra alatt (a »szükséges« munkaidő alatt) annyi terméket hoz létre, amennyibe ellátása kerül, a következő 6 óra alatt pedig (a »többlet« munkaidő alatt) a tőkés által meg nem fizetett »többlet«-terméket, vagyis értéktöbbletet hoz létre.

Ennek tükrében aligha csodálható a közösségi oldalaink számos megosztásának munka értelmezése, ami ... na, inkább hagyjuk is most, látjuk eleget.
Hát ja.
Ha meggondolom, hogy azért melózok, hogy egy olyan pénzeszsákot tömjek, amiben már eleve az én pici kis pénztárcácskám tartalmának kifejezhetetlen többszöröse van .... hát valóban. Ez pont olyan hasznos, mint homokot hordani a sivatagba. Oké, fizetnek érte, de európai uniós átlagban itt nálunk silányan keveset, és végül is, amúgy is értelmetlen.

Fentiekből logikusan következik, hogy az a jó munkaerő, aki azt mondja "nem kell a munka után futni, majd megtalál", és az az igazán okos, aki: "a miénk a gyár, hazavisszük" elvet gyakorlatba is ülteti.
Eredmény:
A szovjet rendszer, a nagy Szojuz és a szatellit államok esetében egyaránt, gazdasági csődben múlt ki. Nem túl biztató jövőkép.

Lehet, újra kéne gondolnunk mit is értünk munka alatt?

Mondok javaslatot, de várom mindenkiét!

Munka = olyan (ellenszolgáltatásért, vagy a nélkül vállalt) tevékenység, ahol az elvégzendő feladat örömteli élmény, és maga a jutalom.

Van ilyen. Ám nem dobják utánunk és nem is talál meg. Ezt a munkát meg kell teremteni. Nem egyszer, hanem minden pillanatban. A megteremtés során pedig nem ritkán vár olyan feladat, ami minden, csak nem öröm és jutalom. De ha jól teremtünk, ezek fogynak, és eljutunk magához a munkához.
Mondom én.