Végtelen Történet

Ha e szerint gondolkodva, kis területi egységek figyelembevételével teszi lehetővé a nagypolitika a szétdarabolt nemzetrészek békés egyesülését, aligha lesz ok a véres  délszláv háborúra és számos gyilkos konfliktusra napjainkig.

Egyszer volt, hol nem volt, 1964-ben Kína és a Szovjetunió vitában volt (jó, mikor nem, de akkor éppen egy kicsit jobban) Mao Ce-tung pedig pedig részben jogosan érvelt, és ráadásul a szabad világban (=nem a szovjetuniói és a szatellit államok területén élők) főképp a fiatal értelmiség és diákság körében igen népszerű volt.
Az egyik kérdés amiben Peking akkoriban Moszkva fölé kerekedett: a nemzetiségi kérdés volt.
S, akár hogy is kellemetlen, a kínai kritikának, ami kifejezetten Marxista oldalról, a lenini elvekre hivatkozva támadta a Szovjetunió vezetését, bizony volt alapja.

Nyikita Szergejevics Hruscsov, aki nem volt magasan képzett, de jócskán megvolt a magához való esze, (e nélkül ugye aligha vitte volna az akkori világ egyik szuperhatalmának csúcs vezetői pozíciójáig), gondolt egyet:

Igen egyszerűen, és birodalma számára tökéletesen veszteségmentesen, kifoghatja a szelet Mao és elvtársai vitorlájából, és ehhez csak "Jánosom Kádárom" kell majd (az elvtársi barátság keretében Ő így szólította), de vele nem lesz nehéz a dolog, hiszen a magyar szívnek kedves és az észnek logikus javaslat lesz!

Mielőtt szédülni kezdünk, lássunk tisztán:
a Beregszászi járás nemhogy Szovjetuniónak vagy Ukrajnának, (ami akkoriban nevesített, de valódi önállóság nélküli szovjet szszk) de még Kárpát-aljának is csak apró darabkája.

Kép forrás: Turizmus mint kitörési pont Kárpátalján PhD.értekezés Berghauer Sándor, Pécs 2012

No, és akkor maga a járás:

Kép forrása: Beregszászi Járás ismertető honlap

Hruscsov 1964-ben felveti Kádárnak, hogy szovjet részről nem okozna gondot a Beregszászi járás átadása. Ott él, ~120.000 fő szovjet állampolgár, elsöprő többségében magyar. A mezőgazdaság, ipar, közlekedési hálózat (a nagy Záhony-Csap átrakó másik járásban van) Magyarország felé integrálása nem probléma, meg ez amúgy sem a főemberek ügye, erre vannak a megfelelő szakemberek. Rájuk az elvi döntés tartozik. 

A szovjet álláspont ismert, és láttuk, valós.
A magyar szempont szerint értékelve:
- a területi és emberfő nyereség: minimális
- szervezési feladatok: közigazgatás, oktatás, egészségügy, közlekedés magyarországi rendszerbe integrálása nem nagy feladat, hisz' csekély a területi változás,
- gazdasági/társadalmi: észrevehetetlen, nincs különleges iparág, ásványkincs és életszínvonal különbség a szomszédos magyar területhez képest, politikai rendszer változatlan,
- országos nemzetiségi arányokon nem változtat, a csatlakozó terület gyakorlatilag színmagyar,

Amiben azonban bomba:
JÁRÁSI SZINTEN kezdeményezi a változtatást!
Tehát olyan kis politikai-területi egységenként, amire korábban nem volt példa. Így mintát ad az egy tömbben, kis területen élő nemzetiségek "anyaországhoz*" csatlakozására. Ez pedig a világon és Európában is számos nemzetrészt érint.

Történelmi lehetőség (és nem csak magyar, hanem világpolitikai is!), érkezik Czermanik János elé.
Ha e szerint gondolkodva, kis területi egységek figyelembevételével teszi lehetővé a nagypolitika a szétdarabolt nemzetrészek békés egyesülését, aligha lesz ok a véres délszláv háborúra és számos gyilkos konfliktusra napjainkig.

Kádár azonban elviccelte Hruscsov felvetését.
Félre értés ne legyen, nem akarom én szenté avatni Nyikita Szergejevicset, szó se róla. Ő egy Szovjetunió-Kína politikai játszmában volt, és lehet, át sem gondolta az ötlete valós dimenzióját, az egész emberiség számára jövőt mutató távlatait.
Csak rámutatnék, hogy mit is dobott el az akkori magyar állampárt az MSzMP, no és Magyarország akkori első embere. Pedig neki, "pusztán csak" az általa vezetett nemzet elemi és valós érdekéből is igent kellett volna mondania.

Aki puszta szómra kétell, annak íme Kun Miklós előadása. A ránk vonatkozó az 53. perctől a végéig, de a többi is nagyon érdekes!

* = az "anyaország" olyan szépen hangzik, de ne feledjük: a Kárpát-medencei magyarság, amennyiben a magyar határokon kívül él, nem kivándorolt az anyaországból, hanem a határokat emelték át rajtuk, így kerültek külföldre!
Tehát pont a mi esetünkben "kibocsátó anyaország" nem létezik, csak lehatárolt anyaország.