Nálunk a választási kampány négy évig tart, és persze a finisben eldurvul. Minden is megengedett, mindent is lehet.
Miért?
Mert mi, a magyar választópolgárok: nem, hogy felelős, döntéshozó állampolgárok nem vagyunk, de már puszta fogyasztók sem.
Hanem?
Termékek vagyunk.
Robotok. Akiket folyamatosan gyűlöletre agitálnak és mozgósítanak valami vagy valaki ellen.

A gyűlölet célcsoportja bármi és bárki lehet. Az alapsémába minden és mindenki beilleszthető. Csak a propagandista kérdése, a "jó_szakembör" megoldja, és észre se vesszük. A technika része a média-térben keltett hatalmas ricsaj, az össze vissza közlemények.
Ez mind-mind arra jó, hogy végül már ne tudjunk figyelni, és nagy örömmel fogadjuk a végletekig leegyszerűsítő jó-rossz narratívákat, és a felkínált "jó" oldalon kívül másra ne is figyeljünk. Ha igen, akkor pedig csak is gyűlölettel. Hiszen a másik a "rossz".

Jó ez nekünk?
Láthatóan igen, mert tűrjük. S mondhatjuk, hogy végül is belügy.
A magyar pontosan ugyan annyira orientális mint occidentális. De ez nem, hogy nem gáz, de éppen nagyon is érték.
Csak nem úgy ahogy ma nálunk megy.
A kelet - nyugati összekötő kapocs létünket, ma félúton a nácik harmadik birodalma és az iszlám állam terrorszervezete között éljük meg. Utóbbi fanatizmusa az előbbi precíz értékmentességével vegyítve a mérce nálunk: - Mindent is lehet, minden is megengedett!
Tudom: mi így szeretjük.

Csak az a baj, hogy kihallatszik. Nagyon. És e szerint ítélnek meg minket. A belpiacra szánt kamudumákat és gyűlölet-kommunikációt nem az adott érdekcsoporti propagandistákkal azonosítják, hanem konkrétan velünk!
Igen a magyarokkal és Magyarországgal.
Pár órája érdekes és tanulságos FB beszélgetésem volt egy Ukrajnában élővel.

Ha már Kárpát-Alja! Az ott élőket adott párt bérszavazóiként azonosítja a magyar közvélemény jelentős része. Igaz? Igaz. Hála a belpiacos gyűlölet gyártóknak.
Csak éppen ez is egy hazugság. Ott sem mindenki egy adott párt/pártszövetség híve, és sok határon túli barátom és ismerősöm, aki örömmel lett magyar állampolgár is, egyáltalán nem szavaz át.

Aki puszta szómra kétell, annak íme elmondja Friderikusz Sándor és Kadarkai Endre (nem, egyikük sem személyes ismerősöm):

KADARKAI ENDRE: szerkesztő - riporter / a Friderikusz Podcast 27. adása

Ajánlom ám a többi adást is! S ha már szóba került Gulyás Márton: szoktatok-e Partizánt nézni? Érdemes.

Íme Gulyás Márton és Bayer Zsolt beszélgetése!

Na, most itt a világvége igaz?! Mert egyikük kötelezően "Fekete Ló" a szekértábor logikájú magyar honban. Aztán, ha megnézzük a beszélgetést, kiderül: hogy egyik sem.

Egyik sem kampányműsor, szóval nem politikai reklám.

Na, térjünk vissza a témához: a Nemzeti Választási Iroda adatai szerint 2018-ban összesen 8.312.264-en voltunk választásra jogosultak, ebből 378.449 fő szavazott levélben, ez az összes szavazat 4,5 %-a. Vagyis nem kintről szavaznak meg senkit. Ez is hazugság tehát.
Illetve, csinálhatunk belőle igazságot, de csak  akkor, ha mi magyarországiak nem megyünk el választani, vagy elmegyünk, de érvénytelenül szavazunk, és így elpocsékoljuk a 95,5%-nyi esélyünket arra, hogy döntsünk!

Nem az a kérdés, hogy kire szavaz a szomszéd, a munkatárs vagy a rokon. Az a kérdés:
- ki az a párt/pártszövetség aki -mindent figyelembe véve- a legközelebb áll hozzám értékrendje és eddigi tevékenysége alapján?

Keressük a közös nevezőt, és ne gyűlöletből "X"-eljünk!
Mert bárki is nyer, vele kell együttműködnünk a következő ciklusban! Szóval nem a kivel nem, hanem a kivel igen a döntés!
És ha mégsem a választottunk nyer?
Akkor sincs világvége, nem kell polgárháborút kezdeni. Négy év múlva választás. Ha pedig extra bénák (de, mentségükre legyen mondva, az 1990-es első szabad választás óta ez nem fordult elő) van előrehozott választás is a világon.
Vasárnap (2022. IV. 3-án) Választás!