Végtelen Történet

Mondhatjuk, a gyertya a nem kifejezetten húsvéti szimbólum. Ez igaz.
Azonban a gyertya mint világító eszköz hosszú-hosszú századokon át mindenhez hozzátartozott. A művészi gyertya pedig nem szorul alkalomra, bármikor tökéletes!

A NYUSZI már visszaszállt a vonatra, a fekete bárány pedig megfőzte a piros tojást lágytojásnak :)

Persze, hogy nem. A bárányok és a tojások egyaránt a GYERTYÁS alkotásai. Akivel karácsony kapcsán már találkozhattunk. Emlékeztek? Nos, húsvétkor is nyitva a boltja, és megint csupa csodával vannak tele a polcai.

Igen!
Tucker Karlson aki az amerikai tömegtájékoztatás afféle fenegyereke, jól képzett és sok-sok éve áll a kamera előtt, szóval vérprofi, de aligha szorul az én reklámozásomra...
bevállalta, és leült interjúzni Vlagyimir Putyinnal!

Mondhatnánk nem nagy ügy, már számos újságíró interjúzott Putyinnal, a magyarok közül legutóbb Stier Gábornak válaszolt pár kérdésre egy sajtótájékoztatón. Azonban, maximálisan tisztelve Stier urat, lássuk be Karlsont több száz millióval többen nézik itt a Föld bolygón, mint Őt.

Karlson kapott hideget-meleget az interjúért. Nevezik akár árulónak is, bár ezt végképp nem értem. Mi az újságíró feladata, ha nem világ bemutatása? Ezt csak minden tényező megszólaltatásával lehet megtenni. Aki nem így tesz, hanem csakis egy irányból kommunikál, az nem újságíró, hanem propagandista. Attól, hogy meghallgatunk valakit, még kicsit sem szükség szerű, hogy egy véleményen kell vele lenni.

Putyint vádolták az interjúban elkövetett történelem hamisítással, de ez így túlzás. Ő nem tesz többet, mint, hogy alkalmazza a történelem tudományt a politikai céljai értelmében. Ezt csinálja az összes politikus. Azt mondja el, ami céljait igazolja. 

Íme az interjú, ami van eredeti nyelven és felirattal I. rész, és II. rész.  Sajnos  azonban ez rövidített változat, de megvan a hosszú, magyar szinkronnal, az Ultrahang csatorna jóvoltából itt látható és hallható.

Közel két óra, és nagyon megéri a türelmet!

... de mi lett ebből?

Egy szép történet:

kép forrása: Krepuska Emlékexpressz kisokos

 

Mielőtt tovább mennénk [nem lehet célom itt Európa XX. századi történelmének bemutatása a két világháborúval és a békerendszerekkel, mindezekről könyvtárnyi irodalmak vannak, hogy vállalhatná fel e szerény blogocska?] vessünk egy pillantást a következő képre:

kép forrása: az MTA BTK Történettudományi Intézet első világháborús honlapja

Világosan látható, hogy mind a Trianoni, mind a Potsdam-jaltai békerendszer döntnökei a magyar lakta területekbe helyezték az új határokat, ezzel szétvágva az amúgy egy tömbben itt élő magyar nemzetet! Ez a probléma, és aki nem végzetesen elfogult, láthatja is.

Ezen történelmi háttérben esett a műtét, ami sokat segített egy betegen és egy kicsit egy egész nemzeten is. Krepuska professzor emlékezetét megőrizni amúgy, nem csak ezért érdemes.

De mi most maradjunk ennél az esetnél, és az érintett Somoskőújfalu és Somoskő-váralja meglátogatásánál!

Indulás Budapest Keleti Pályaudvar XIII. vágány, mozdonyunk ex. MÁV M41,2149 forgalomba állt 1978.IX.21. jelenleg MÁV-Start 418 149 Hatvan fűtőház gépe. A szerelvény: négy DWA gyártású, 1994-95-ben nemzetközi forgalomra beszerzett, manapság belföldi intercity vonatokban közlekedő, 20-70 középszámú termes kocsi; Szombathely honállomással.

Az összes képet nem teszem ide, megtalálhatók a galériában!

Így egy térugrással máris az emlékünnepségen termünk a Somoskői Kirándulóközpontban!

Az ünnepség után, irány a VÁR!

Hangulatos utcakép felett őrködik Somoskő Vára!

Várfeljáró, a harangláb mögött a Petőfi kunyhó

Határkő, és egy szomorúbb múlt pusztuló emlékei (kerítés és kapu) között áthaladva immár Szlovákiában járunk!

Röviden a várról, és várséta.

Kilátás a várból, balra fent a Salgó vár!

Újra Somoskőújfalu, a Csörgővel VINCE LILLA - van-e magyarul beszélő, ki ezt a nevet nem ösmeri?

Itt derült ki, hogy visszafelé Matesán Péter lesz a mozdonyvezetőnk, aki kemencei kolléga is! Kicsi a világ! :)

A kirándulás vasúti szempontból legizgalmasabb része a Kisterenye - Kál-Kápolna vonalszakasz beutazása volt, lévén itt 2007. óta nincs menetrend szerinti személyforgalom, a tehervonatok se naponta futnak erre.

Mivel a vonaton voltam, aligha adhatok jó képeket, de nem is vagyunk rám szorulva, nézzétek meg

MBenő csatornáján a közel fél órás dokumentumfilmet!

én csak ezt a kettőt teszem hozzá:

Kál-Kápolna, irány Bp.Keleti pu.

Érkezés Bp. Keleti pu. XII. vágány.

Szép út volt, köszönet a VASUTAZZ VELÜNK csapatának!

 

 

=/=

Nyilván extrém pofátlanság lenne magamat Geszti Péterrel egy lapra tenni, de nem is kell tennem, mert megvan a külön lap: én egy éve írtam MOLNÁR FERENCnek.

Van.

Kettőt is mutatok. És nem kell kimenni értük a határba!

Bár igaz, első példánk csak egyszer mert nagyon bátor lenni, amúgy szépen elsodródik a mainsteram média árjában, nagyon is egyértelmű politikai elkötelezettségben, de ezt stílusosan teszi. Gulyás Márton egy minden hájjal megkent vérbeli baloldali agitátor. Komolyan. És ez dicséret volt. Mert hogy a manóba lehetne a Partizán hiteles arca, aki nem ilyen?
Nem napi rendszerességgel, de ha tehetem, megnézem a Partizánt, és jellemzően nem szoktam csalódni. És ez nem azt jelenti, hogy én aztán mindennel és mindig, ahogy és ott elhangzik, vagy bemutatásra kerül, egyet is értek. Szó se róla.

PARTIZÁN

 

Azonban biztos vagyok benne, hogy egymás véleményének, látásmódjának megismerése az értelmes emberi létezés alapja. Lehet, hogy a vélemény egyezik. Lehet, hogy nem. Lehet, valaki meggyőzi a másikat. Lehet, hogy nem. De lényeg, hogy tiszteljük egymás saját nézőponthoz és véleményhez való jogát.

S lám, megéri! Ezt nézzétek:

Mi történik Gázában? Élőben az izraeli–palesztin háborúról

Ez mai világ-média iparban atombomba!
A Partizán merte megnézni és megmutatni az érem másik oldalát, miközben a művelt nyugati fősodor csakis az izraeli oldalt fényesíti!
Bizony mondom ettől még ők nem Hamász-pincsik, vagy terrorbarátok, netán Iszlám Állam ügynökök. Csak mertek egy másik nézőpontot is megmutatni.

Igaz, az egyik riportalany téved, mert már akkor is több bizonyíték támasztotta alá, hogy az a kórházrombolás bizony nem Izrael katonai ereje volt - de úgy vélem, ez egy megbocsátható tévedés, és amit elmond önmagáról és népéről, az nagyon fontos a reális helyzetkép megalkotásához! A világnak a Közel-Kelet nevű szeglete sem az angyalok-ördögök klisével működik. Kicsit sem.

 

A másik búzakalász a konkoly mezőben az

ULTRAHANG

Király Tamással. Ő is kapott már hideget-meleget, meg az egész műsora, és számos interjúalanya, mert el mert térni a művelt nyugati fősodor-médiától. Például az illegális bevándorlás, a kínai - észak-amerikai gazdasági rivalizálás vagy az orosz - ukrán háború kapcsán. És nagyon jól teszi, hogy megmutatja az érem másik oldalát is.
És itt is elmondom: ettől még ők sem orosz kémek, Putyin-pincsik, kínai ügynökök, stb, stb.

És itt sem jelentem ki, hogy én aztán mindennel és mindig, ahogy és ott elhangzik, vagy bemutatásra kerül, egyetértek. Szó se róla. 

Most pedig ugorjunk a múltba, vagy inkább a jelenbe, mert a múlt mindig a jelenhez, hozzánk ma élőkhöz szól:

ATTILA ISTEN KARDJA rockopera 1:24:15-től, egy nagyon rövid idézet:

"Harsány jól beszélt: sátán gonosz sötétség rontja emberlét értelmét,

De ártó erejét, csak gondolkodás, megértés, tettrekészség zúzhatja szét!"

Kedves feleim!
Annyit csak nem nehéz megtennünk, hogy figyelmesen meghallgassuk a másik embert is.

A minap megjelent egy filmecske a MAGYAR RENDŐRSÉG Facebook oldalon, amiben egy ismert szakember beszél az értő nézőhöz - már ahhoz, aki meg akarja érteni.

És már megint elrontom a játékot, és lelövöm a poént (hogy stílusos legyek) : ezt a kis bejegyzést pontosan azok a reagálók ihlették, akik vagy nem akarták megérteni, vagy igen, de számukra fontos, hogy leoktassák a rendőrt, mert ők már csak jobban tudják mi a dolga! Meg nyilván a KRESzT-t is jobban  tudják, aminek rendes neve amúgy : 1/1975. (II.5.) KPM-BM együttes rendelet a közúti közlekedés szabályairól. Tegyük hozzá, a megjelenés óta többször módosított, az az változásokat követő frissítéseket kapott, jogszabályról beszélünk, ami a mai napon is hatályos.

Akár milyen furcsa: a közlekedés egy szabályozott, felelős együttműködés annak minden részvevője között; korra, nemre, lakhelyre, iskolai végzettségre és a részvétel módjára és eszközére való tekintet nélkül.

Mondom: szabályozott és felelős. És ezt a felelősséget a jogszabály minden közlekedőtől megkívánja.

Nézzünk néhány példát:

49. § - szirénás járművek, mentő, tűzoltó, rendőr, és aki jogosan viselheti

(2) A megkülönböztető fény- és hangjelzést együttesen használó gépjármű vezetője – a rendőr és a vasúti átjárót biztosító jelzőberendezések jelzéseit kivéve – a közúti jelzéseket, továbbá a 24–43. §-okban foglalt rendelkezéseket figyelmen kívül hagyhatja, ha magatartásával a közlekedés biztonságát, valamint a személy- és vagyonbiztonságot nem veszélyezteti, és meggyőződött arról, hogy a közlekedés többi résztvevője az akadálytalan továbbhaladást lehetővé tette.

Azt hinné az ember gyereke, hogy a szirénás járműveknek mindig mindenütt elsőbbsége van, és voltaképpen ez igaz is, ha "... a közlekedés biztonságát, valamint a személy és vagyonbiztonságot nem veszélyezteti és meggyőződött arról, hogy a közlekedés többi résztvevője az akadálytalan továbbhaladást lehetővé tette.". 

21. § - gyalogosok közlekedése 

(6) A gyalogos az úttestre akkor léphet, ha meggyőződött annak veszélytelenségéről. Az úttestre váratlanul nem léphet, köteles az úttesten késedelem nélkül átmenni és tartózkodni minden olyan magatartástól, amely a járművek vezetőit megzavarhatja vagy megtévesztheti.

(7) A kijelölt gyalogosátkelőhelyen áthaladó gyalogosnak a járművekkel szemben elsőbbsége van. Ugyancsak elsőbbsége van – kijelölt gyalogosátkelőhely hiányában is – az útkereszteződésnél áthaladó gyalogosnak azokkal a járművekkel szemben, amelyek arra az útra kanyarodnak be, amelyen a gyalogos áthalad. A megkülönböztető jelzéseket használó gépjárművekkel szemben azonban a gyalogosnak elsőbbsége ezeken a helyeken sincs..

A gyalogosnak a kijelölt átkelőhelyen és az útkereszteződés meghatározott területén elsőbbsége van, itt van feketén-fehéren. De ezt megelőzően az is ott van, hogy: "A gyalogos az úttestre akkor léphet, ha meggyőződött annak veszélytelenségéről ... "

Erről beszél a rendőr a filmen!

Arról, hogy a közlekedés felelős együttműködés, és nem az "AMI JÁR AZ JÁR!" kiélése!
Járművel (gumikerekű, kettő, négy, stb., vaskerekű) vagy gyalog, mindig odafigyelek a közlekedő partnerekre. És ha úgy jön ki, hát lemondok az elsőbbségemről. Mert lehet, hogy tényleg már túl közel van, nem tud sebességet és/vagy irányt változtatni. Lehet, hogy valami elvonta a figyelmét. Nem feltétlenül szórakoztató elektronikai eszköz, lehet, hogy egy másik közlekedő mozgása, neki váratlan manővere, és engem e miatt tényleg nem vett, vagy nem időben vett észre.
És igen, az is lehet, hogy nettó bunkó, aki tesz a szabályokra. De ez a fajta úgy is záros határidőn belül kizárja magát a játékból. És kár miatta veszélyhelyzetbe, pláne balesetbe kerülni.

Megköszönjük-e ha valaki szabálykövetően viselkedik?

Kérdezhetek valamit: bemész a boltba, vásárolsz, fizetsz, viszed az árút. Minden okés, kifizetted, az eladónak meg az a dolga, hogy kiszolgáljon nem igaz? Mi maradt ki? Hát a köszönés, a köszönöm és a végén az elköszönés. Aki ezt kihagyja az ám a nettó bunkó igaz? Igaz! Nagyon is igaz! Pedig ugye Teneked a pénzedért jár a portéka, neki meg az a dolga, hogy kiszolgáljon. Mer' ami jár az jár! És mégis, Te is bunkónak nevezed azt aki a boltban így viselkedik.

Na ugye. Nem Rendőrvicc, hanem nagyon fontos társadalmi célú üzenet a film. Nézd meg, és ajánld mindenkinek! 

A minap az MKIF Zrt. közzé tett egy kis filmecskét. Nem ez az első amit közzétesz.

A tragikus végű történet leírása a közlőtől:

 

És íme a kisfilm.

 

Tudom, aljas dolog lelőni a poént, de megteszem: fordítva!

Ezt úgy kell érteni, hogy minden vasutas barátom, legalábbis az én korosztályom, vagy az idősebbek - jó nem mindenki, de elsöprő többségük - már gyerekkorában  a sínek, gépek, forgalom világában forgott. Ki már családi okból, ki úttörő vasutasság okán, s innen egyenes út vezetett a budapesti Mechwart Andrásba, és/vagy a győri Széchenyi főiskolára.

Nálam nem így állt fel a képlet. Vasutas az apai ágon, legjobb tudásom szerint, nem fordult elő, de az anyai ágamon igen, dédnagyapám (akit amúgy nem ismertem és sajnos anyai nagyapám is jóval születésem előtt meghalt). Ő a Budapest Keleti Pályaudvaron szolgált, de sajnos nem tudom pontosan melyik szakterületen. A fia (anyai nagyapám) több évig a GANZ- ban dolgozott a Kőbányai úton, ennyi köze volt a dologhoz. Játékvasutam, modellvasutam kisgyerekkorom óta volt (volt? van!) családi és egyéb kirándulásokon rendszeresen utaztunk vonattal, kisvasúttal is. A tömegközlekedés használata volt az alap opció, otthon is.
Érdeklődési köröm (iskolai tantárgyak szerint): irodalom, történelem, földrajz, biológia, kémia. A középső három különösen nem szoba-élmény, az ismeretszerzés fontos, de történelmi helyszínek, természeti jelenségek igazában élőben tanulmányozhatók és érthetők meg. A túrázást néhai édesapám is nagyon szerette, a hátizsák mióta eszem tudom, ott volt a holmiim között, és nem otthon porosodott.

Teltek-múltak az évek, és egy egész más közösségben, egy hittanos csoportban barátkoztunk össze Zsoltival, aki szintén szeretett túrázni, szakmába is vágott neki, mert földmérő technikus volt, és igazi vasutas is!
[Mindez az 1980-as évek első felében történt, amikor a nem iskolában vagy munkahelyen emlegetett hitélet már a "tűrt" tevékenység volt - hátha fiatalok is olvasnak, azért e kis magyarázat.]
Zsolti szervezett túrákat a csapatnak, persze vonatozással. Egyik ilyenen, a Börzsönyben, Diósjenőről indulva, a Csóványos volt a cél. Mendegéltünk is, amikor is egyszer csak vasúti kocsikba, és talpfákba, majd tovább haladva kitérőpárba botlottunk. Akkor már ismertem a királyréti és a hiányos közepű Szob-nagybörzsönyi vonalat, de ez mindegyiktől ige messze volt! Nafene?! Zsoltit nem hagyta nyugodni a dolog, egyik idősebb kollégája tudott segíteni, és kerített egy másfél A/4-es oldalnyi listát a börzsönyi erdei vasutakról! Amiben benne voltak az ismertek, és sok-sok más. Így aztán Zsolttal elkezdtünk úgy túrázni, hogy valami vasúti dolgot is belevegyünk.

Mint már említettem, vasút modellezgettem is, persze nagyon amatőrként. De, egy vasútmodell kiállítás hatására Zsoltival beléptünk a Magyar Vasútmodellezők és Vasútbarátok Országos Egyesületébe. Ez akkor a vasútmodellezőket összefogó országos szervezet volt.
Nem írtam le azt a szót, hogy civil. Direkt nem írtam le.
A MAVOE ugyanis igazi pártállami modell szerint, felülről szervezve, a Vasutas Szakszervezetből nőtt ki az 1953. évben, e cikk írásakor hét évtizede!
Muszáj volt, mert a kor modellezéssel is foglalkozó nagy államija, a Magyar Honvédelmi Szövetség a vasutat valahogy nem preferálta. A modellezés minden területe: földön, vízen, levegőben helyet kapott az MHSz-nél, de a vaspálya valahogy nem. Pedig, van is honvédelmi jelentősége, s akkoriban még nagyobb volt. Érti a fene.

Azonban bárhogy is jött létre, a MAVOE, csodás szakmai műhely volt, komoly külföldi (nem csak a szocialista országok társszervezeteivel!) kapcsolatokkal de számos remek emberrel. Volt itt programozó, elektromos hálózattervező, fogorvos, fizikatanár, és igen, vasútgépész is, akiktől mind-mind rengeteget lehetett tanulni, nem "csak" modellezésből, de vasút szakmából is.
Itt barátkoztunk össze Lajossal (sajnos Ő már elhunyt) Ő is igazi vasutas volt, és még sokakkal akikkel immár nagyon célirányosan vasútra kezdtük tervezni az utakat, s úgy alakult, hogy sokszor kisvasútra.

Sok víz lefolyt a Dunán, eljött a rendszerváltás [nem választás kérdése volt, a régi összedőlt, és nem kár érte, és elfogadom, hogy van aki visszasírja, de én nem értek vele egyet] és kinyílt a világ, nem csak fizikai, de jogi értelemben is. A MAVOE tagságunk és aktivitásunk megtartása mellett, néhányan úgy éreztük, kellene egy kisvasutas civil szervezet!
És így megszületett a Kisvasutak Baráti Köre Egyesület!

Jaj, nem írhatom le (nem, azért! semmi vállalhatatlan, titkos, vagy rossz sincs benne) az egész történetet, mert az könyv lenne, és nem blog bejegyzés! Hamar megszületett önálló médiánk a KBK füzetek. Ne feledjétek az 1990-es években járunk, amikor még az internet nem volt köz elérhetőségű, ám a fénymásolás már igen.

A Kemencei Erdei Vasút már a kezdetektől szívünk csücske volt, és immár huszonnégy éve üzemeltetjük a feltámasztás óta, együttműködve az Ipoly Erdő Zrt-vel. Szűk tíz éve a Fatelep megvásárlásával ki is bővítettük. De jaj! A KEMVről sem írhatok, mert soha nem lenne vége, pedig de sok minden szeretne megjelenni róla!

Első szakmai képesítésem, 1998-ban, országos közforgalmú keskeny-nyomközű mozdonyvezető. Majd  forgalmi szolgálattevői, vasútüzem-vezetői, vasútüzemi baleset-vizsgálói, vasútszakmai gyakorlati oktatói képesítés jött, amiknek érvényességét a mai napig meg is őriztem. Részt veszek a már említettek mellett az Országos Erdészeti Egyesület Erdei Vasúti Szakosztály, munkájában, a Magyar Hajózásért Egyesületnek, alapítása óta és a Közlekedéstudományi Egyesület Egyesületnek is tagja vagyok, de nagyon kicsi aktivitással, ami nem szép tudom, de ennyi jön össze. Bár igyekszem, különösen, ha kedvenc témába vág, mint a jelen esetben is!

Jó, azt már elmondtam, hogy negyed százada aktív kisvasutas vagyok, számos szakképzettséggel. De miért kisvasút?

Nos, két oka is van, és hogy ma is vagyok, annak további oka a harmadik!

* Mert vonzott az üzemméretek áttekinthetősége.

A főállásom is egy kis cég, illetve civil szervezet. De, a Peter Cerny Alapítvány is csak méretében kicsi, ám munkamorál és a szaktudás hatalmas! S így működik a kisvasút is. Az üzemméret kicsi, de a szaktudásnak a topon kell lenni. Szoktam kérdezni friss kollégákat, vagy tanfolyamosokat:
- mit gondoltok mihez kell értenie egy kisvasutasnak?
És a válasz az, hogy: mindenhez!
Komolyan.
Nyilván nem érthet úgy a vasút-gépészethez, mint egy nagyvasúti vontatási szakember, nyilván nem érthet úgy a vasúti törvényhez és kapcsolódó rendeleteihez, mint egy jogász, stb, stb. De! Minden területen képben kell lennie, és tudni kell, hol ér véget a biztos tudása, mikor kell segítséget kérnie.

** Ahogy a kisvasutak történetét megismertem, találkoztam egyre több csodával! Nem viccelek.
A keskeny nyomközűek villamosatása, motorosítása évtizedekkel (!) előzte a kontinentális hálózatú nagyvasutakét!

Sőt! Az első "vasutak" a kisvasutak - azért tettem idézőjelbe, mert igazában fa nyompályák voltak.

A Nyíregyházavidéki Kisvasutak 1905-ben [ekkor a belsőégésű motorral hajtott repülő, még lényegileg extrém sporteszköz, az autó pedig kevés bohókás emberke kiváltsága, akik megengedhették maguknak, volt] a motorüzemet tervezete, és valósította meg! benzin-villamos erőátvitellel, 1906-16 között számos ilyen járművet szereztek be, Nem sokkal később felsővezetékes üzemre is alkalmasan közlekedtek a városi villamos vonalon. Tehát "tram-tarin" csak évszázaddal napjaink előtt!!!!

Megírtuk ezt 1995-ben a KBK füzetekbe, de sajnos az összes példányomat elajándékoztam, a honlapon meg nincs fent, ezért egy pár éves saját bejegyzést linkeltem.

De mondhatnám példának a Debrecen Városi Erdei Vasút, az Alföldi Első Gazdasági Vasút, a Gyulavidéki Hév, a Szegedi Gazdasági Vasút, a Kecskeméti Gazdasági Vasút vagy számos bányavasút működését is.
A lényeg közös.
Ezek az üzemek nem voltak a kontinentális hálózat részei, nem számíthattak jelentős állami finanszírozásra. Így FENNTARTHATÓAN kellett működniük. Pontosan ezért foglalkoztak a motorosítással és a villamosítással az akkor a nagyvasúton egyeduralkodó gőzüzem helyett.
Tehát a legújabb, legmodernebb technikai megoldásokat keresték, az üzemük gazdaságos és biztonságos, vagy egy szóval: FENNTARTHATÓ működésére.

Bár sajnos mára ebből csak a debreceni vasút üzemel, az üzemeik példája ma is követendő. 1905-ben (nézzük csak az NyVKV-t) számos mai probléma nem létezett. Hírből sem hallottak a túlnépesedésről vagy a globális éghajlatváltozásról ami ellen amúgy már el is vesztettük a harcot. Nem én mondom, az Egyesült Nemzetek Szervezete mondta, évekkel ezelőtt. 

Amikor százhúsz éve motorosítottak a keskeny nyomközű magánvasutak, nem az ökológia lábnyomuk nagysága izgatta őket, ezt a fogalmat akkor senki nem is ismerte. Őket a "gazdasági lábnyomuk" izgatta, hogy a költségeik legyenek kisebbek, mint a bevételeik. Megoldották. És bár talán nem is gondoltak erre, a szennyezés csökkentésében is előreléptek.

*** A jövőkép!
Mára a gazdasági fenntarthatóság mellett az ökológiai fenntarthatóság is vitathatatlanul fontos. És ebben a kisvasutak ismét nagy lehetőséget jelentenek, hiszen a fejlesztések a kisebb méretek, (járműtömegek, sebességek) okán kisebb ráfordítással megoldhatók.

Ki kell lépnünk abból a téveszméből, hogy a kisvasút jövője a sok évtizedes, vagy akár évszázadot meghaladó "élet" korú, járművek üzemeltetése. Ezeket meg kell őrizni és vigyázni kell rájuk, és persze maradhatnak nosztalgiapéldányok.

Több mint egy évszázada, elejink, nem a gőzmozdonyban látták a jövőt, és igazuk lett. Ha mi is felismerjük, hogy a jövőnk a múlt megőrzése és megbecsülése, és nem annak túlhasználása, akkor a kisvasutak komoly jövő előtt állhatnak! Hol máshol fontosabb a fenntarthatóság és annak gyakorlatba ültetése, mint a természet bemutatásakor!

Hát így lettem, és ezért vagyok ma is kisvasutas.