Végtelen Történet

... az elektromobilitás.

Miért nem mondjuk, egyszerűen, hogy villanyautó? Mert a személyautónál sokkal több mindenről volt és lesz szó!

1828-ban Jedlik Ányos (bencés szerzetes, tanár, feltaláló) megalkotta az első elektromos járművet.

Bár Őt nem ez a cél vezette, egyszerűen csak szemléltető eszközre volt szüksége, hogy diákjainak bemutathassa: az elektromosság fizikai erő! A kis kocsit az általa szerkesztett elektromos motor, akkori nevén villamdelejes forgony mozgatta.
 

Kezdetben vala ... nem, nem a káosz és a sötétség, hanem az akkumulátoros elektromos járómű!
A XIX-XX. század fordulóján a villanyautó sokkal jobb és megbízhatóbb volt mint a belsőégésű motoros társai. Utóbbiakat nehéz és ügyességet igénylő kurblizással kelett beindítani (az önindító 1912. évi feltalálásáig), gyúlékony üzemanyaggal működtek, zajosak, füstösek, büdösek voltak.  Így tehát maga Henry Ford is használt villanyautót,

a felesége pedig mást sem!

Ez a kocsi a maga idejében nagyon is menő járgány volt, sebességben nem maradt el a kor benzinesei mögött, napi néhány tíz mérföldes útra tökéletesen elegendő áramot tudott magával vinni. Nem kellett benzinnel, olajjal, kurblival bajlóndni, be kellett ülni, és menni vele. Mindezt zaj és füst nélkül.

Budapesten, az akkor még alsóvezetékes áramellátású villamos 1887-ben indult útjára, de a Budapesti Városi Vasút már 1890-ben vásárolt akkumulátoros motorkocsit is.

A Siemens & Halske cég által gyártott jármű több mint két évtizedig szolgált, 1911-ben vonták ki.

Az 1915-ben megindult fővárosi autóbusz közlekedés elektromos üzemű kocsiját (egy emeletes eletromos, és egy "földszintes" benzines busz volt a kezdeti járműpark)

a huszas évek elején továbbiak követték.

Azonban egyre több belsőégésű motort gyártottak, s ezek megbízhatósága és teljesítménye is jelentősen növekedett. A villanymotorok ugyan vidáman bírták volna a versenyt, de a korabeli akkumulátor technika nem.
Így az XX. száazd első felében az akkus járművek kiszorultak a közforgalomból, mondhatni meghalt a széles körben értelmezhető elektromobilitás. El ugyan nem tűntenk az akkumulátoros járművek, de segédszerepre kellett szorítkozniuk.

A XX. század közepén azonban a felszökő olajár és a növekvő környezeti ártalmak okán újra elővették a régi receptet. De, mostmár jobb esélyekkel, hiszen mind a villanymotorok, mind az akkumulátorok, mind a vezérlési rendszereik jelentősen fejlődtek.

A '60-as években többféle prototípus elektromos kisautót szerkesztettek itthon, íme az egyik,

de a közforgalomba adható típusig egyik fejlesztés sem jutott el.

Közben a jelentős autógyártók is elkezdtek foglalkozni az e-mobilitás felélesztésével. Az 1993-as Citroen AX Electrique már szerepelt a Végtelen Történetben, a General Motors EV-1 sport-szedán autója, ami igencsak parádés kinézetű volt, Nickel-Vas akkumlátoraival elért 250 km-es hatótávja is szép érték volt 1996-ban,

sajnos csak egy évtizedet élt. Megvenni nem lehetett, csak lizingelni. A GM 2006-ban mindet visszavette és bezúzatta. A különös történetről, és sok más érdekességról HORVÁTH ANDRÁS filmjében további adatok kaphatók.

E közben itthon sem múltak eseménytelenül az évek. 1987-től a Hódmezővásárhelyi Mezőgépgyár részben francia tervek alapján, és tőkés felvevőpiacban reméynkedve, fejlesztette a Puli kisautót. Ebből a dízel mellett elektromos változat is készült.

Az 1996-ig, ekkor szűnt meg a gyártás, elkészült cirka ötszáz járműből (a dízelekkel együtt) már csak mutatóban maradt.

A hosszabb, furgon változatból a Fővárosi Temetkezési Intézet 36 db-ot rendelt koporsószállítónak.
Vélhetően az övék volt a legnagyobb Puli (azaz inkább Puli variáns) flotta.

A képen a Budafoki Temető Pulija, ma már nem koporsókat szállít (azt újabb, de szintén hasonló nagyságú elektromos autók végzik), hanem a sírgondozók segítője.
A "géptér tetőn" a márkanév most is látható.

 A kettővel följebbi képen látható piros Puli HORVÁTH ANDRÁSsal "próbálható ki" és tudhatunk meg többet a kocsiról.

De, a XX. század végén, akár nagy gyártó, akár kicsi foglalkozott az elektromos autóval, a legyártott kocsik, még ha közforgalomba is kerültek, csekély darabszámban készültek. Ez a XX. század végi újjászületés, tiszavirág életű volt.

Ám a XXI. eleje sem mutatott mást, mint a huszadik század vége. Felszökő energiaár, dinamikusan gyarapodó járműpark és sokszorozódó környezeti ártalmak.
Nem tehettünk mást, újra felfedeztük az e-mobilitást, és az utóbbi évtizedben számos gyártó kezdett fejleszteni, és nem csak a személygépkocsik terén.
Harmadjára is újjászületett az akkumulátoros elektromos jármű!