Végtelen Történet

A történelem eddig két lánchídi csatát jegyzett fel, az elsőről, ami 1918-ban zajlott - itt, a másodikról, ami 1986-ban esett - itt olvashatunk például. Az akkori dicsőséges győztesek vajon azóta hová is kerültek a történelmi emlékezetünkben?

Jó, jó, tudom: óvatosan az ilyen kijelentésekkel, mert nálunk semmi sem változik olyan gyorsan, mint a változatlan múlt.

A 2023-as lánchídi csata persze nem hasonlít a véres 1918-asra, de még a gumibotozó és letartóztató 1986-osra sem. Nincs már itten kérem szépen monarchia, vagy kommunista diktatúra.
Demokrácia van.
És virtuális valóság. Vagy valótlanság?
Szóval, ahogy az lenni szokott, született egy politikai döntés. A politikai döntésekkel nincs semmi baj, azért vannak a politikusok, hogy politikai döntéseket hozzanak. S azért hozhatnak döntést, mert mi, szavazati jogú állampolgárok, döntési helyzetbe juttattuk őket.

[Nyissunk itt egy zárójelet: szokott lenni két nagy "okosságunk" a témához
1, "nekem ne hozzon döntést, én nem rá szavaztam" jó duma, de nem veszi figyelembe a realitást, hogy a képviseleti demokrácia már csak olyan, hogy az fog képviselni akire több szavazat esett. Szóval könnyen lehet, hogy az lesz a képviselőm, polgármesterem, főpolgármesterem, akire nem is szavaztam. Ez van.
2, "nekem ne hozzon döntést, én nem is szavaztam" még jobb. Totális önfelmentés, az áldozati szerep, jaj de sajnálom magamat. Jó szórakozást hozzá.]

Ám ahogy az már mifelénk, az ungarnisztáni ugaron, nem ritkán lenni szokott, a döntést most sem előzte meg semmiféle szakmai alapú felmérés, vagy társadalmi egyeztetés. Leszámítva persze talán a szűk klientúrát, de csak találgatok, mert ilyesminek soha nem voltam alkotóeleme.

Néhány civil szervezet, a Magyar Autóklub - ez szerény elismerésemül blogbejegyzést is kapott és a Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület megpróbálta, hogy társadalmi egyeztetést és szakmaiságot vigyen a történetbe, sajnos mindeddig sikertelenül.
És igen, én sem mindig és mindenben értek egyet a MAK és a VEKE megnyilatkozásaival, de jelen esetben mindkettő igen korrekt volt, és fején találta a szöget.

Most akkor lezárták a Széchenyi-Lánchidat? Dehogy is! Megoldották a városi forgalmi torlódásokat - már legalábbis a lánchídi körzetben Pesten és Budán? Kutya fülét! Pont annyi dugó van mint előtte. De a Lánchídon valóban kevesebb a járómű. Mert a társasközlekedési járművek azaz buszok és taxik, továbbá az egyéni közlekedési eszközök amennyiben azok két kerekűek, a meghajtás módjától függetlenül továbbra is használhatják. Meg persze majd a gyalogosok is, ha teljesen elkészül a felújítás. A Lánchíd két végén pedig, Pesten és Budán kicsit  nagyobb a forgalmi torlódás, mint a Lánchíd "lezárása" előtt.

No, de hol a csata? Természetesen a virtuális valóságban - itt! Ez volt a csata, amit a politika fényesen megnyert! Komolyan.
A kommüniké szerint a 14 (tizennégy !) éves korig kiterjesztett szavazáson a célközönség 9%-a részt vett. Többségükben az elvárt választ adta, a jól megfogalmazott kérdésekre. Legyen a többség elsöprő, és legyen a kilencből nyolc a megfelelő válaszoló ... nos, ez esetben a mai lánchídi csatánkat
8:92 arányban
megnyerte a politika. Jól értettétek. Nyolccal a kilencvenkettő ellen.

KEDVES MAGYARORSZÁGI POLITIKUSAINK!

Ha ekkora nagyágyúk, szervező és kommunikációs zsenik vagytok, hogy 8-al győztök 92 ellen, akkor, hogy a manóba foglaltak el minket a szovjetek, szálltak meg a nácik, és volt Trianon, és a többi vereség, mert amúgy Mátyás király óta nem nyertünk háborút, ha nem tűnt volna fel. No igen, harc nem a ti dolgotok, ebben igazatok van. Az a katonáké, talán azért nyertünk legalább csatákat az elmúlt fél évezredben.

Ungarnisztánunk Nagy-Budapestjén sikerült tehát egy újabb kirakatot berendezni. Pazar. Egy újabb mozgósítás amivel sikerült semmit nem megoldani, csak egy már létező megoldáson egy kicsit rontani, de mint tudjuk: "a magyar ember találékony, és majd megoldja, és úgy még nem volt, hogy sehogy se lett volna!"