Végtelen Történet

- Mi a vallások fő bűne?

Ha ezt kérdezzük, szinte biztosan az első érv a Marx Károly 1843-ban kelt sorai között található,
"a vallás a nép ópiuma"
szófordulata.
Amit Ő valóban leírt, és amit hithű követői, hosszú-hosszú évtizedeken át egyház és vallás elleni érvként használtak, és igazoltak vele minden támadást, nagy-nagy boldogsággal. Lám-lám, a nagy tudós megmondta, hogy micsoda bűn, kábítószer a vallás. Pusztítása tehát kötelező, minden megengedett és mindent is megtehetünk ellene! Meg is tettek. És csakis tudományos alapon.
Egy a gond. Nem ezt mondta.

Közel két évszázaddal ezelőtt (igen, idén 180 éve írta a fentit) az orvostudomány és a gyógyszerészet közel sem állt ott ahol a mi időnkben. Az ópium akkor orvosi rendelvényre járt a nyugati féltekén, mint az egyetlen igazán hatásos fájdalomcsillapító. Károly bácsi is használta. Nem, nem volt drogos.

Ő pusztán annyit mondott, hogy a vallás a nép egyetlen hatásos fájdalomcsillapítója. És ez akkor igaz volt, és most is igaz. Akkor is volt bőven elég csillapítandó fájdalom a világon, ma is van.

Miért baj, ha ezt a vallások csillapítják?
Mert a fájdalom stressz. A stresszben lévő élőlény pedig nem képes valós környezetfelmérésre, és jó döntések meghozatalára. Így könnyen manipulálható.

- Mi az egyházak fő bűne?

Az, hogy léteznek. Nem vicc. Azzal, hogy léteznek: közösségszervező erők. Vagyis a mindenkori mozgalmárok emberanyagát kötik le.
Diktátorok különösen harapnak erre, hogy alternatív közösséget adnak az ő tömegszervezeteik ellenére. Persze ez az ellenére, csak a diktátorok logikájában létezik, hiszen pusztán csak egymás melletti létezésről van szó. Csakhogy ők totális uralmat akarnak, és ebbe az alternatíva nem fér bele.

Ma rengeteget hallunk az "értéksemleges társadalomról" mint elérendő célról. De értéksemlegesség nem létezik. Nem lehet viszonyítási pontok nélkül létezni.
Ami létezik, és jól kipróbálta mind a náci, mind a kommunista diktatúra, az "érték mentesség". Remekül bemutatja Gyuri bácsi 1984 című könyve. Bármikor kicserélhető egy fotó, bármikor megváltoztatható egy mondat. Az előző, az sose volt, mindig csak most van.

Diktátorok álma, a totalitárius rendszerek paradicsomi állapota:
nincsenek értékek, nincsenek viszonyítási pontok. Bármit lehet. A führer és a generalisszimusz is, gyakorolta, meg persze utódai.
És akkor ezek a fránya egyházak értékeket viszonyítási pontokat adnak a népnek! Hát lehet rájuk haragudni az egyházüldözésért? Nem tehettek, és ma sem tehetnek mást. Hiszen a létüket veszélyeztetik.

Mi viszont, korra, nemre, lakhelyre, iskolai végzettségre tekintet nélkül, tehetünk másképp. Ne feledjük: mindig van feljebb!