Kell-e félni az e-mobilitástól? Egyáltalán jövőkép-e számunkra?
De miért is lenne jövőkép? Talán mert környezetkímélő és klímatudatos gondolkodás és cselekvés?
Igen, ez természetesen igaz.
De, ha az e-mobilitás mellett ez volna az egyetlen felhozható érv, akkor úgy járna mint számos jó ügyünk. Tudjuk, hogy így kéne, de ugye a megszokások, meg az érdekek, no meg mindig kevésbé fárasztó ellenérveket keresni, mint tenni, és így szépen kiszorulna a gondolkodásunk perifériájára, és nem törődnénk vele - mint annyi minden mással.
A Continental - ami nálunk elsősorban autógumigyárként ismert, messze nem csak gumit gyárt, és a világ öt legnagyobb autóipari beszállítója közé tartozik - vezetője Dirk Abendroth mondotta:
„Az elektromos mobilitás valódi forradalom, nincs más út csak az eletrifikáció!”
Miért ilyen biztos benne? Elvégre is üzleti szempontból neki mindegy volna, hogy fosszilis üzemű vagy elektromos járművekbe szállít-e be?
Azt mondja, azért mert a tisztán villamos hajtáslánccal érhető el a közlekedésben a valódi nulla káros anyag kibocsájtás, és a villamos hajtás az, ami a járműtervezők számára a legnagyobb szabadságot, a felhasználók számára legnagyobb praktikumot adja.
A villanymotor és a hozzá kapcsolódó hajtáslánc sokkal kisebb helyet foglal, megnő a hasznos tér. A padlólemezbe épített akkumulátor alacsonnyá teszi a súlypontot, és merevíti a szekrényt. Nem véletlen, hogy az elektromos autók rendre *****-os törésteszteket produkálnak. Mindezért 2019. augusztusában döntést hoztak az átállás megkezdéséről.
A világ tizenhárom országa jelentette be, hogy foglalkozik a hagyományos, fosszilis üzemű gépjárművek forgalmazásának leállításával, az úttörő Norvégia a 2025-os évet nevezte meg, (a továbbiak: Dánia, Svédország, Izland, Hollandia, India(!), Egyesült Királyság, Kalifornia, Tajvan, Kína(!), Franciaország, Németország, Izrael, Costa Rica), a tervdátumok 2025-2050. között szórnak. Franciaország például, 2030-al számol, de a párizsi közlekedésből konkrétan kitiltással is: 2025-től a dízelek és 2030-tól a benzinesek esetében.
Ha mind környezeti, mind műszaki szempontból adekvát a döntés, akkor miért is ilyen hosszú a kifutási idő?
Egyrészt a gyártók folyamatosan sok pénzt tesznek a fejlesztésbe, mert aki nem, az lemarad és piacot veszít, s ezért most is milliárdok milliárdjai (és nem Forintban!) fekszenek az új, még piacra dobásra váró fosszilis üzemanyagú modellekben.
Egy hirtelen elektromos váltással ezt ki is dobnák az ablakon.
Másrészt a felhasználók jelentős része, pl én is aki aztán igazán elkötelezett vagyok, még nem talál megfelelő villanyautót a piacon.
Nekem fontos, hogy valós több száz kilométeres hatótávom legyen, vontatva is, sőt, télen vontatva is! Ma a azonban ezt csak a prémium kategóriás (Mercedes EQC, Audi E-Tron, Tesla Modell X) villanyautók tudják, csak rájuk szerelhető vonóhorog. Természetesen az ő hatótávjuk is 100-150 km közé esik vissza ilyen használatkor a 370-440 km-ről, de ezzel, jó teljesítményű és sűrű töltőhálózat megléte mellett, már simán együtt lehet élni. Ám de a 30-40 milliós áruk - hogy is mondjam finoman - nem az én pénztárcám kereteihez szabott.
Ami viszont jó, Magyarország elkötelezte magát a jövőnek, erről szól a tárgyas terület kormányprogramja, és még Áder János köztársasági elnökünk is villanyautóra váltott.
Az e-mobilitás megvalósítása terén mi magyarok ráadásul nagyon is jól állunk. Két ok miatt is.
- a magyar gondolkodásmód (nyelvünk szerkezete okán) eltér a többi földlakóétól.
Aki azt hiszi, hogy ez valami buta sovén magyarkodás, annak ajánlom figyelmébe a világ vitathatatlanul akkori legnagyobb koponyáit, a Manhattan-terv tudósait.
Ők nevezték a magyar kollégákat "Marslakóknak". Miért? Mert annyira eltért a gondolkodásuk, a probléma megközelítésük az övéktől, hogy erre már új fogalmat kellett bevezetni.
- nincsenek nagy járműgyáraink.
Ami egyrészt szomorú, de éppen ezért úgy indulhatunk neki, mint a Tesla. Mert van sok kis high tech cégünk, akit nem köteleznek óriási lekötött befektetések gazdasági horgonyai, de ott van náluk a tudás.
Összegezve, ha van ország / nemzet a világon akinek nem kell félnie a tiszta energiák, az e-mobilitás és a high tech gondolkodás forradalmától - azok mi vagyunk. De csak akkor, ha nem futunk előle, hanem az élére állunk - az eszünkkel és munkánkkal.