Végtelen Történet

Sokan és sok mindent írtak már erről. Bátorkodnék egy ritkán említett (de nagyon is történelmi tényt!) ide pötyögni.

Megértem, ha csodálkoztok, de ha meg akarjuk érteni a Nemzeti Szocialista Párt győzelmét Németország felett, és lássuk be, a németek mint nép/nemzet igazán nem a világ alja, művészetben és technikában csodákat adtak az emberiségnek. És mégis meghódították Őket a nácik. De hogyan?

Ahhoz, hogy ezt megértsük, vissza kell mennünk 1848/49-ig. Nem, akkor még nem is álmodtak a nácizmusról. Hanem Európa szerte polgári forradalmak voltak. Igen, a Német Császárságban is. Mint tudjuk a történelemből, a feudális uralkodók ezeket sikeresen leverték.
De!
Azt is megértették, hogy ami eddig így volt, az nem mehet így tovább. Ha így megy tovább, akkor megint forradalmak lesznek, és a további leverésük nehéz lesz. Szóval valamit ki kell találni a hatalom stabilizálására!
A német császárság azt találta ki, hogy engedi, sőt legalizálja a polgári önszerveződést, pártok alapítását, de csak is tartományi szinten! Ez az ország szerveződési jellegének végül is megfelelt. Létre jöhettek tehát Bajorországban, Baden-Würtenbergben, és mindenütt mindenféle pártok. Keresztény párt, munkás párt, agrár párt, szocialista párt, meg amit csak el lehet képzeni, és meg lehet alakítani!

Mi volt jó ebben a pártoknak? Képviselhették a választóikat! Mi volt jó ebben a császárnak? Az, hogy a nemzetközi kapcsolatok, az országos pénzügy és haderő továbbra is a kezében maradt. Kecse-káposzta.
Mindenki nyert?
Igen és nem.
A császár és a császári adminisztráció egyértelműen nyert. Nála maradt minden országos döntés joga. A pártok nyertek? Igen, hisz' a tartományokon belül valóban működhettek, képviselhették a választóikat!
Minden jó?
Majdnem.
Mert a pártok feladata mi is volt ez után?
- Képviselni a választóikat! Érdeket képviselni és érdeket védeni a minden hájjal megkent császári adminisztrátorokkal szemben!
Nem lehetett alkudni, mert aki itt alkudott az teret veszített és vesztett, legjobb esetben is csak részsikert érhetett el.

Hét évtizeden át tehát a német polgári politika megtanult ÉRDEKET KÉPVISELNI és ÉRDEKET VÉDENI. Amit nem tanult meg, ami pedig a demokrácia magasiskolája!:

ÉRDEKET EGYEZTETNI

Sőt, kifejezetten arra lett dresszírozva, (röpke hét évtizeden át, ami nem csak egy ember, de egy nemzet idejében is történelmi idő), hogy ez nagyon is kerülendő!

Az I.világháború után Németország egy nem egyszerű helyzetbe került. (Próbáltam udvariasan fogalmazni!) Megalakult a Weimari köztársaság. Ennek parlamentjében sok párt volt. Mindegyik a korábbi tapasztalatai alapján dolgozott. Ezerrel képviselte a választói érdekét, és még ezerrel. És nem alkudott.
Sejthetitek az eredményt: nem tudtak döntésre jutni semmiben. Mert ehhez a demokrácia magasiskoláját tudni kellett volna. Tudni kellett volna: "érdeket egyeztetni". Ám de nem tudtak.
S jöttek a nácik.
És megfogalmazták a kritikát: "ezek itt csak huzakodnak, az ország pusztul, és ezek csak szórakoznak!" - és a nép látta, hogy igazat mondanak. És hitt nekik.
A nácik ebben igazat mondtak. És minden másban nem. A náci volt az a társadalom, amit ma reklámoznak nekünk, az:
"ÉRTÉKSEMLEGES TÁRSADALOM"
az. Kő keményen.
Ezeket aztán nem zavarta a több millió rend béli rablógyilkosság amit elkövettek! Sőt többet mondok! A Több-Millió-Rend-Béli-Kéj-Rabló-Gyilkosság!
Szerencsénkre Amerika 12 év után megmentette Európát tőlük. Köszönet neki!
A nácik valóban az a társaság voltak akikkel képtelenség együtt élni.