Végtelen Történet

Az bizony Michael Ende zseniális művében: A Végtelen Történetben.

A könyv Fantázia világába vezet el minket, ahol Bux Barnabás Boldizsárt (aki egy mi világunk béli kövér és félénk gyerek) kísérhetjük el, s nem is akármilyen utazásra.
Az út egyik állomása, vagy inkább szakasza, a Tízezerajtajú Templom. De, az ajtók száma inkább tízezer a tízezrediken, miközben a Tízezerajtajú Templom nevű épület, mint ilyen, nem is létezik. Fantáziában e két egymást kizáró állítás békésen összetartozik.

A Tíezerajtajú Templomnak nincs tehát meghatározható bejárata sem. Mégis be lehet jutni oda annak akinek szüksége van rá, nem is nehéz: kívánni kell a belépés lehetőségét. Ekkor Fantázia bármely ajtaja, akár egy szekrényajtó is, a bejárattá válik egy pár pillanatra, tehát a határozott szándékú beléphet. De a bentlét nem egy megérkezés, hanem egy utazás. Minden ajtó után két újabb következik, amik közül választani kell. Vissza út nincs. Ha az utazó tudja a célját, mindig a ki tudja választani a megfelelő ajtót (ami jellemző nagyságú, anyagú, vagy képet mutat), és egyszer csak a keresett célnál kilép a Tízezerajtajú Templomból. Aki azonban határozott cél nélkül nyitogat, az örökre a Tízezerajtajú Templom fogja marad.

A könyvet a nyolcvanas évek közepén olvastam (jócskán kettessel kezdődő életkorban) akkor még csak meséltek a kutatók és a katonák által használt számítógépes világhálózatokról - hittük is, meg nem is.
Hát ma itt van, internetnek hívjuk. Bárhonnan beléphetünk, és ha okosan böngészünk, jól választjuk a keresés irányát, megkapjuk amit keresünk. Tiszta Tízezerajtajú Templom. S amikor a bloglap.hu megkérdezte mi legyen a blogom neve, nem is jött más gondolatom. A Blog ezt a nevet választotta.