Végtelen Történet

Nem kicsit, de nagyon!

Miért jó ez nekünk? Nem jó. Azonban nem kicsi alappal bíró, és kellően valós,  társadalmi tapasztalat van mögötte. Naponta találkozhatunk civilekkel (igazában magukat "civil"-nek címkézőkkel) akik nagyon is jól meghatározott üzletpolitikai célokért tevékenykednek. Ez a magunkfajta "kis"emberek tapasztalata.
Csakhogy, nem csak mi figyelünk és gyűjtünk tapasztalatokat, de a "nagyok" is. Mi a tapasztalatuk?
Mifelénk minden politikai és üzleti szerveződésnek megvannak a maga udvari civil szervezetei. S ha körbetekintünk Európában látjuk, hogy mindez nem Hungarikum. Kicsit sem.

Miért rossz ez nagyon? 

Mert miközben az "udvari civilek" az udvariság előnyeiben fürdenek (nem irigylem tőlük "megdolgoznak" érte, s olyan munkát kell végezniük, ami konkrétan ellentétes az alapvető civil szerveződési tevékenységgel, mi szerint az a teljes közösség, de legalább is többek mint kevesebbek előnyére szolgál. Szóval ahogy élnek, az pont a civil lét értelmének ellentéte. Meghasonlás. Nap mint nap.) addig az igazi civilek, akik közösségileg és társadalmilag fontos területeken dolgoznak, veszítenek.
Duplán.
Egyrészt, nem élvezik az udvariság előnyeit;
másrészt, megkapják a társadalom gyanúját, hisz' itt már mindenki is civilnek nevezi ki magát, közben meg .... , na, biztos ezek is olyanok.

Gondoljátok, hogy csak a "kisemberek" ilyen kisstílűek? Kutya fülét! Sőt! Állítom a társadalom azért fogékony erre a fajta gondolkodásra, mert egyrészt tapasztalja amit tapasztal, másrészt látja, hogy:
amikor egy olyan civil szervezettel találkoznak a "nagyok", aki nincs a listájukon akkor máris biztosak benne, hogy csakis az ellenségé lehet, de legalább is gyanús! Nagyon gyanús! S végül is az Ő logikájuk szerint teljesen érthetően jutnak arra, hogy ez biztos az ellenségé. Hiszen, ha nincs a listán akkor nem az övék, tehát a konkurenciáé. A világ ilyen egyszerű! Igaz?

Nem.

Mert vannak ám igazi civil szervezetek is. Nem hiszitek? No, mondok egy példát! És bátran mondom, mert egyik alapítója vagyok s tudom hogyan működik. Nem. Azt nem állítom, hogy mindenben tökéletes, és nyilván vannak a tevékenység során téves értékelések és döntések is, meg elrontott megoldások is, de ez nem az adott közösség specialitása, én nem is Hungarikum.

Egyszer volt, hol nem van a Kisvasutak Baráti Köre Egyesület (FB oldala itt) amelynek önkéntes közössége sokfélével foglalkozik, de a legismertebb tevékenysége az Ipoly Erdő Zrt-vel (FB oldala itt) együttműködve a Kemencei Erdei Múzeumvasút (FB oldala itt) üzemeltetése (idénre immár negyed százada!) továbbá az üzem és a vasúti gyűjtemény bővítése.

Pár évvel ez előtt lehetőség adódott a Kemencei Erdei Vasút komoly felújítására, az üzemen kívüli 3,2 km-es vonalrész újra üzembevételére is. Végül azonban csak a már több éve újra működő szakasz megújítása történt meg. 

Miért? Az Ipoly Erdő, Kemence község, Perőcsény község, közelebbi és távolabbi természetes és jogi személyek, akik a helyi viszonyokkal ismerősek mind-mind támogatták! Sőt még Magyarország Kormánya is támogatta! Tudták, hogy a KBK közösségében megvan az erő és a tudás, a kisvasút rehabilitációja pedig mindenkinek jó.

Túl szép hogy igaz legyen?
Álljunk meg egy szóra!
Mitől van az a mi társadalmunkban, hogy ilyen kishitűek vagyunk? Jó, tudom, fél évezrede nem nyertünk háborút, és ha  csak a szomszéd Ausztriába átnézünk, amivel társult ország voltunk, történelmi mércével nem is  nem is olyan régen, és most az EU-ban is, mennyivel jobban áll mint mi!
Lehet, azért (is) mert mernek hinni a civil társadalom erejében!
Persze ezt csak gondolom, de elmondom, hogy miért is gondolom! 

Szóval ott tartottunk, hogy van egy műszaki örökségi értékünk, a Kemencei Erdei Múzeumvasút,  ami megérdemel egy kis megerősödést és ezt mindenki támogatja, hiszen közös értékünk válik jobbá, és mindenki számára válik jobbá.
S már hallom is a választ: "ami mindenkinek jó, az senkinek se jó" , "nem lehet mindenkivel jót tenni" , stb, stb. Na, ezekről a téveszmékről kellene leszoknunk. De nagyon gyorsan. A civil lét, az önszerveződő társadalom lényege, pontosan az, hogy "mindenkinek" akarunk jót tenni, olyan dolgokat létrehozni ami "mindenkinek jó". Illetve, mivel mindig lesznek olyanok akik nem tudják a közös sikerben érezni a maguk részét, és ennek örülni, hát legalább is a többség számára megtenni azt a bizonyos jót.

No, hát mégsem örült annak mindenki, hogy Civil Vasutasok, Természetjárók, Községek Lakosai, Erdőgazdálkodó, Politika közösen akar valami közjót.
Van egy szervezet, ami szintén érdekelt a területen. Nem, nem tulajdonos, nem erdőgazdálkodó, nem helyhatóság, nem is civil. Nagyon is állami finanszírozású szervezet. Aki be is állhatott volna a közös jó létrehozásába, de másképp döntött. Úgy gondolta, megmutatja mindenkinek is, hogy ki van itthon. Ez neki fontos. Mivel közpénzből él, nyilván nem mehetett neki egy olyan szándéknak amiben már a magyar állam is ott van. "Nem piszkolhatunk a tányérkába, amiből enni kapunk!" Feladta? Dehogy. Alkalmazta az "udvari civilt". Nem állítom én azt, hogy az alkalmazott civil szervezet ott állandó udvari civil. Hisz' honnan tudhatnám én azt az ottani listát? De az biztos, hogy remek "alkalom szüli a tolvajt" típusú szövetséget alkottak.
A civil szervezet elkezdett kampányolni, hogy itt kivágják a hódokat, megnyúzzák a fákat, mindent eldózerolnak, még a sivatagot is elsivatagosítják és biztos mind a Böllér Dödö meg a Népköztársasági Ellenműködés Rendje mutyistái, és emberek ne hagyjátok ezt! Íme a petíció! Tessék gyorsan aláírni! Meg kell mentenetek a világot! A sok felhergelt ember pedig lelkesen aláírt. Rendes diktatúrában ezt senki nem merte volna, és mint azt sokszor halljuk, nálunk diktatúra van. Kis kognitív disszonancia? Ja. Ez nálunk népszokás. A magyar állam, mint rettenetes diktatúra, meg elengedte a projektet, hiszen a társadalom tiltakozása ellenére nem akart tenni. De jure az erdőgazdálkodó vonta vissza annak a bizonyos 3,2 km-nek a felújítási akaratát.
De tudjátok mit? Ebben az esetben egyetértek azokkal akik diktatúrát vészharangoznak. Tényleg diktatúra van nálunk. Hiszen egy szervezet "megmutatom ki van itthon" akarata + a szép nemzetközi nevű civil munkája simán elsöpörte a közjót.
Mi a diktatúra, ha nem ez?

No, és akkor ne legyünk CivilFóbiásak?!?!

Ne legyünk! Nézzünk, ne csak lássunk!