Végtelen Történet

"Az átlag szlovák azt sem tudja, miért utálja a magyarokat"

Interjú 2018. decemberéből Zuzana Falathová (akkor még) elismert pozsonyi muzeológussal.

Mielőtt azonban lelkesen követ dobunk az átlag_szlovákra, igazságunk borzasztó tudatában, gondoljuk csak végig, hogy: átlag_magyarként ki mindenkit utálunk, (és sokkal inkább a saját nemzetünkből mint bárki máséból!) és vajon miért is?

Mert az átlag_szlovák - csakúgy mint az átlag_ukrán, átlag_román, átlag_szerb, de bizony az átlag_német is, és sok más nemzet lánya és fia - legalább elmondhatja magáról, hogy:
központilag szervezett és finanszírozott (igen, az Ő, és azok befizetett adójából, akik ellen irányul - ezt sose feledjük!) hungarofób agymosás áldozata.
Hiszen, nem tud magyarul, tehát zárva maradnak előtte az eredeti, hiteles források. Soha nem járt Magyarországon, nem látta mi a helyzet. Nincsennek magyar barátai, nincs akit kérdezzen. Így nincs lehetősége összehasonlítani, nincs viszonyítási alapja.

De mi magyarok, magyarról-magyarra ugyan mit nem tudunk megismerni és megérteni?

Meddig lehet: "de hát annyiféle történelem van, ahány ember", továbbá: "hát ő ezt így élte meg", vagy: "de hát ő azt úgy gondolja" stb. butaságokkal manipulálni a felnövő nemzedékeket?
Meddig lehet az energia-gazdaságunkat gyengíteni, és az élhető ország-világ kialakítását: "az áram a konektorból jön, nem kell atomerőmű-bővítés, nem kellenek vízerőművek, de napelemek se, és a villanyautó különben is veszélyes!" szövegekkel lefékezni?
Meddig lehet a felelős politikát: "merjünk kicsik lenni, feleljünk meg Brüsszelnek, de úgy ám, hogy mi legyünk a legjobb tanítványok, mint ahogy voltunk Moszkváé, Berliné, Bécsé és Konstantinápolyé is" okosságokkal letudni?
S meddig lehet a társadalmunkért és szűkebb közésségünkért való szeméyles felelősséget azzal letudni, hogy: "csak az jut valamire, aki lop és protekciója van, tehát hülye aki dolgozik és hozzá akar tenni! Na, azt gyorsan el kell lehetetleníteni, le kell járatni, mert ha rájönnek, hogy így is lehet, (sőt csak így lehet, ha működő gazdaságot és jó jövedelmeket akarunk!), még a végén nekem is dolgozni kell".
És így tovább ...

S vajon hányan lennénk Magyarországon akik magyaról-magyarra felvállalnánk azt amit Zuzana-Zsuzsanna felvállalt?

Igen, tudom: magyarról-magyarra ugyanaz jár érte, mint szlovákból magyarra. Fenyegetés, rágalmazás, közösségen belüli ellehetetlenítés, bosszúhadjárat.

S lám, Zuzana-Zsuzsanna (pedig ezer okkal menthette volna ki magát!) felvállta, hogy elmondja az igazat. És elmondta, pedig tudhatta vona, hogy mi jár érte.

S mi, kedves honfitársaim? Merünk felnőni a tótkiscsajhoz?